P. Kende: Isten hatalma az életünkben
Kol 1:26-29 Tudniillik ama titkot, mely el vala rejtve ősidők óta és nemzetségek óta, most pedig megjelentetett az Ő szenteinek, Akikkel az Isten meg akarta ismertetni azt, hogy milyen nagy a pogányok között eme titok dicsőségének gazdagsága, az tudniillik, hogy a Krisztus ti köztetek van, a dicsőségnek ama reménysége: Akit mi prédikálunk, intvén minden embert, és tanítván minden embert minden bölcsességgel, hogy minden embert tökéletesnek állassunk elő a Krisztus Jézusban; Amire igyekezem is, tusakodván az Ő ereje szerint, mely én bennem hatalmasan munkálkodik.
A rejtély az: a Krisztus köztetek van. Ő jelen van velünk. Ő közöttünk van. Nem a mi érdemünk, de a mi kiváltságunk. Nem a mi munkánk eredménye, de mi élvezzük ennek a gyümölcseit a kapcsolatainkban, a szolgálatainkban. A gyülekezeten belül és kívül mi élvezzük ennek az áldásait. Ez csodálatos dolog. Krisztus miközöttünk van! Krisztust prédikáljuk. Kol 1:28 azért intünk minden embert, azért tanítunk minden embert minden bölcsességgel, hogy minden embert tökéletessé tegyünk Krisztus Jézusban. Ez a szívünk vágya. Erre igyekszünk, hogy növekedjünk Krisztusban.
Kol 1:29-ben használ négy szót az erőre, a hatalomra, a munkára. Mikor mondjuk azt, hogy Isten hatalma munkálkodik? 2Kir 1:10,12-ben jön ötven ember a királytól, hogy elfogja Illést. Ő ül a hegyen és azt mondják neki: gyere le, hadd vigyünk a királyhoz! Ő pedig azt feleli: hát, nem. Aztán tűz, és az emberek sehol. Van egy hajlamunk, hogy azt mondjuk erre: Isten hatalma. Igen, ott felismerjük, ott látjuk, hogy Isten hatalma. Ez fontos, időnként szükség van rá.
Van idő, hogy meg kell állnod, és azt kell mondanod: márpedig én keresztény vagyok, úgyhogy … Például: „Nem csalom meg a feleségem, mert én keresztény vagyok.” – és megállsz a meggyőződésedben. „Nem hagyom el a családomat, mert keresztény vagyok.” Vagy: „Eljövök gyülekezetbe, mert keresztény vagyok. Mindegy, milyen kényelmes lenne otthon maradni.” Néha szükség van rá.
Időnként szükség van arra, hogy tűzzel mondjunk valamit: márpedig ez így van. Miért? „Azért, mert Isten Igéje megmondta nekem.” Ennek a nyamvadt, langymeleg világunknak, amelyik azt mondja: csak azt mondd, amit udvariasan el lehet mondani; annak időnként szüksége van arra, hogy azt mondd: nem! Szüksége van a kemény szeretetre, valakire, aki azt mondja: „Nem, nincs rendben! A homoszexualitás nem ugyanolyan. Az más! Az helytelen. Ha két férfit összeadnak, az nem házasság.” Szükség van rá, hogy valaki mondja ezt a társadalmunkban. Mert túl udvariasak vagyunk.
Van, hogy ki kell mondani valamit tűzzel, azt kell mondani: nem. „Nem helyes lopni. Nem helyes visszaforgatni a gázórát…” Van, hogy szükség van rá, hogy azt mondjuk: valami teljesen mást fogok csinálni, mint amit mindenki más csinálna. Miért? „Azért, mert hívő vagyok, és mert ez van a szívemben. Más van a szívemben. Igazság van a szívemben. Itt állok, nem mehetek el máshova, sajnálom. Ez van. Lehet, neked nem tetszik, nem tudok ezzel mit csinálni. Ez az igazság és így működik.”
Indiai misszionáriusokkal történt nemrég. Szolgáltak egy falusi környéken és éjjel a hinduk rájuk gyújtották az autót. Az apa és két gyerekük meghalt. A felesége Isten szeretetétől indítva azt válaszolta, amikor riporterek megkérdezték: „Megbocsájtok nekik, elengedem a dolgot. Nem gyűlölöm őket. Nem hozom fel ezt ellenük, hanem imádkozom értük és szeretem őket. Ha lehetőségem van, akkor szolgálni fogok feléjük.” Valami radikálisan mást csinálni. Megbocsájtani, szeretni, szolgálni. Azt mondani: „Itt állok, és nem változom ebben. Nem fogom megváltoztatni a meggyőződésem. Én még mindig ugyanaz vagyok.” Ez nagyon fontos.
Egy értelemben, amikor halljuk, látjuk, akkor könnyen felismerjük, és azt mondjuk: Isten hatalma. Gondolj viszont az Úrra! Ján 7-ben el akarták fogatni Őt. Elküldték a katonáikat, a szolgáikat, hogy fogják el és hozzák el Jézust. Ján 7:45 „Miért nem hoztátok el Őt?”
Ján 7:46 Felelének a szolgák: Soha ember úgy nem szólott, mint ez az ember!
Jézus nem tüzet hívott le az égből, mint Illés, hanem tanított, beszélt, szolgált, prédikált, bátorított, intett, az igazságot mondta. A szolgák elmentek, hogy elfogják, hallották, amint beszél, és azt mondták: ilyen nincs. „Hogy érted?” Ahogy hallgatták, megérintette a szívüket.
Ellenséges szándékkal jöttek, és amikor hallották Jézust, akkor megérintette őket a dolog, és azt mondták: „Ebben hatalom van, ebben szeretet van. Ezt értem. Ez nem olyan, mint a gazdám. Amikor a farizeus tanít, akit szolgálok, akkor az unalmas, próbálok nem elaludni, de ez az Ember értelmesen beszél. Amikor a farizeus tanít, akkor Isten távol van. Amikor ez a Jézus tanít, akkor Isten közel van.” Ez nincs benne a versben, de megérintette a szívüket. Azért, mert Jézus így szolgál. Így szolgál felénk is.
Amikor hallgatták Őt a saját környékén az emberek – akik ismerték Őt gyerekkorából –, Luk 4:22 álmélkodtak az Ő kegyelmes szavain. Jézus kegyelmesen beszélt, nem ítélkezően. Hány ilyen dolgot hallunk? Hány hírt olvasunk egy nap? A hírek üzeneteit egy szóban össze lehetne foglalni: „Félj! Rettegj!” Vagy a másik: „Nincs esély, nincs remény. Nem tartunk sehova. Soha nem lesz vége a válságnak.” Ez az összes üzenete: add fel!
Jézus, amikor szolgált, amikor szólt, akkor nem így beszélt, hanem kegyelemmel beszélt. Megerősített, bátorított, felkavart és vezetett. Azt mondta: „Messzebb mehetsz, mint hinnéd, Istennel. Messzebb mehetsz. Járj Velem!”
Ránézek erre – ahogy Jézus tanít, ahogy beszél egy emberhez, vagy ahogy egy lelkipásztor prédikál – látom-e a hatalmat? Felismerem-e hatalmat? Mert lehet, hogy azt mondod: csak duma. Ha csak szövegelés lenne, ha nem lenne élet mögötte, ha nem lenne valódi szeretet mögötte, akkor egyetértenék, de van. Ez az, amiért ebben hatalom van.
Márk 1:22 amikor Jézus tanított, elálmélkodtak az Ő beszédein. Miért? Mert Ő hatalommal beszélt, tekintéllyel szólt, nem úgy, mint az írástudók és a farizeusok. Tudod, hogy ők hogyan tanítottak? Nem mertek semmit mondani, ha nem támasztották alá valamilyen régi nagy tanító tanításával. Jézus azonban nem így beszélt. Ő Isten, úgyhogy Ő kijelent igazságot, életet, és az emberek elámultak.
Nem ez történik-e veled is, ha hívő vagy, és kinyitod a szádat egy helyzetben? Ha valaki feltesz egy kérdést, ami a hithez kapcsolódik – nekünk ez könnyű, mert az egész életünk a hithez kapcsolódik, így viszonylag könnyen találunk oda a beszélgetésben –, szólsz, és utána azt mondod: „Hát ez honnan jött? Ez mi volt?”
Volt már ilyen felismerésed? Amikor bátorítasz valakit, és tudod, hogy neked nem volt bátorításod. Amikor van bölcsességed, vagy szereteted, vagy megbocsájtásod, és azt mondod az embernek, amire szüksége van Istentől. Elámul és te is elámulsz rajta, és tudod, hogy Isten szólt hozzá. Miért? Ugyanezért. Mert van tekintélyünk, kaptunk hatalmat. Ez csodálatos hatalom ebben a világban. Nem arra kaptunk hatalmat, hogy kedvünkre tüzet hívjunk le arra, aki nem tetszik. :-)
Pál azt mondja: én az építésetekre kaptam tekintélyt. Én arra kaptam hatalmat, hogy felépítselek titeket, nem arra, hogy lerontsalak titeket. 1Ján 2:27 megkaptuk a Szent Szellemet, és a Szent Szellem tanít bennünket. Szólunk, tanítunk, bátorítunk, és így élünk ebben a világban, és keressük a lehetőségét, hogy elmondjuk: „Jézus teljessé akar tenni téged. Jézus el akar vinni téged végig, és örök életet akar adni neked.”
Missziós gyülekezet vagyunk. Így gondolkodunk, ez része a hitünknek, a szívünknek. Amikor Máté 28-ban Jézus azt mondja az egész egyházának: ez a ti küldetésetek, erre hagytalak itt titeket ebben a világban; akkor így kezdi:
Máté 28:18b Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
„De, Uram! Most feszítettek Téged keresztre. Néhány napja. Kigúnyoltak. Elutasítottak. Meggyötörtek. Szenvedtél. Meghaltál. Miről beszélsz? Miféle hatalom ez?” Amikor a keresztre nézek, akkor nehéz felismernem Isten hatalmát. Amikor ránézek a keresztre, akkor nem látom a hatalmat. „Amikor látok nagy hadsereget, tankokat, vadászrepülőket, jól felszerelt katonákat, akkor azt mondom: igen, ez hatalom; de amikor a keresztre nézek: milyen hatalom ez, miről beszélsz nekem? Miféle hatalom lenne ez?” Ez hatalom volt!
Szkandereztünk a fiammal, talán 5 vagy 6 éves volt. Nagyon húztuk mindketten. Nekem van egy bizonyos fajta hatalmam az izmaimból, de mégis volt, hogy a fiam győzött. Azért, mert ő volt az erősebb? Nem. Azért, mert van még egy fajta hatalom, ami munkálkodik közöttünk. Ez a szeretet, ami azt mondja: „Akarok még egy menetet! Azt akarom, hogy élvezd. Azt akarom, hogy jó legyen, hogy buli legyen.” Ezért volt, hogy ő győzött, és: próbáljuk mégegyszer!
Jézus a kereszten. Ő az egyetlen, Aki lejöhetne onnan, Aki azt mondhatná: rendben, elég volt. Azt mondhatná az egész emberiségre: kész, itt a vége, elég volt. Miért nem mondja mégsem? A szeretet hatalma miatt. Ez a kereszt az életünkben.
A kereszt Isten hatalma az életünkben. Valaki azt mondja: „Milyen hatalom van abban, hogy megbocsátasz? Ugyan már! Milyen hatalom van abban, hogy a feleségednek adsz igazat? Ezt a meccset megnyerhetted volna.” Azt felelem: „Nem érdekel, én szeretem őt. A kapcsolatunk fontosabb, és menjünk tovább. Kit érdekel?” Felismerjük-e a hatalmat? Néha azt hiszem, be vagyunk csapva, és nem ismerjük fel a dolgokat azoknak, amik.
P. Knight harminchét éve hívő. Az, hogy ő itt van, az csoda. Az, hogy ma hitben jár, az csoda. Az, hogy te ma hitben jársz, az csoda. „Milyen csoda az?” Az csoda! Az Isten munkája az életedben. Csoda az, hogy van növekedés az életünkben.
Lehet, hívőkként járunk az Úrral, és egyszercsak megszabadít valamitől. Pillanat alatt megszabadultam a mocskos beszédtől, az alkoholtól. Akár egyik pillanatról a másikra történik, akár évek alatt, akkor is növekedés, akkor is csoda, akkor is Isten munkája. Ismerjük fel, lássuk meg! Ne mondjuk azt, hogy ez csak úgy megtörténik. Nem! Nem történik meg. Ez csoda. Az, hogy van gyülekezetünk, az, hogy tűz van a szívünkben, az, hogy imádkozunk új gyülekezetekért az országban, ez Isten munkája bennünk.
Fil 2:13 Ő munkálkodik bennünk. Az Ő hatalma végez el valamit. Ez nem tőlünk van. Ez nem a mi csodálatos nagyszerűségünk. Nem az, hogy mi nagyon jó emberek vagyunk, hanem Isten munkálja bennünk még a vágyat is, hogy Őt kövessük. Halleluja. Mennyire nagyszerű! Ő teszi a vágyat a szívünkre. Ismerjük fel az Ő hatalmát. Lássuk meg, hogy ez az Ő munkája, hogy akarunk Ővele járni.
„De Pásztor! Amikor ma reggel felébredtem, akkor kilencven százalékban nem akartam Ővele járni! Legalább még nyolc százalékban semleges voltam, és csak a maradék kettő vágyott járni Ővele.” Isten hozott a klubban! Ilyenek vagyunk mind. Viszont az a két százalék az csoda. Amikor hozunk egy döntés: Uram, ebben akarok járni, tölts be a Szellemeddel; akkor az a két százalék 100 százalékká duzzad, és azt mondom: „Tényleg élhetek így is. Köszönöm Uram! Erre van szükségem.” Nem Isten hatalma ez? A Szellem betöltése. Isten hatalma ez az életünkben.
Van egy elképzelésünk: Isten hatalma rászáll valakire, aztán ez az ember átváltozik szuperemberré és Isten mozgatja egy mennyei joystickkel. Így gondolunk arra, hogy Isten hatalma átveszi az uralmat fölöttünk. Szerintem ez nagyon hibás gondolkodás. Miért? Azért, mert kapcsolatban vagyunk Ővele. Nem úgy van, hogy bejön, átveszi az irányítást: „Azt csinálod, amit Én mondok. Az történik, amit Én akarok. Így fog történni.” Nem! Isten nem személytelen. Ez a világ óriási baklövése.
Jak 2:19 azt mondja Jakab: „Te hiszed, hogy Isten egy? Hiszed, hogy létezik Isten?” Átfogalmazom, de azt mondja: „Nem elég! Az ördögök is hiszik, hogy Isten egy, és rettegnek. Minden okuk megvan rá.” Sátán tudja, hogy Isten létezik, Isten vágta ki a mennyből. Persze, hogy tudja, de retteg. Minden oka megvan a félelemre, mert tudja, hogy Isten létezik.
Ez nem elég, hogy tudom: van Isten. Ha ez nem személyes, akkor annyit ér nekem, mint halnak a bicikli. Haszontalan a számomra. Semmit nem jelent. Amikor Isten belénk akarta helyezni az Ő hatalmát, akkor mit csinált? Hozott egy mennyei elemet, és belerakta az emberbe? Innen már mennyei energián működik? Csak megy és megy…, mert különleges elem van benne? Nem! Isten a Szent Szellemet adta, Aki egy személy, nem egy elem. Nem olyan, hogy mostmár be vagyok dugva a konnektorba és innen Isten hatalmával működöm.
Ő személy. 1Thess 5:19 az egyik bűn a Szent Szellem ellen: megoltani Őt. Ebből nem lenne világos, hogy Ő egy személy, de Eféz 4:30 még egy bűn a Szent Szellem ellen: megszomorítani Őt. A konnektort nem tudom megszomorítani. Egy személyt tudsz megszomorítani. Isten így akarta. Ha van hatalmunk, ha van erőnk, akkor az személyes legyen. Pál azt mondja:
Fil 4:13 Mindenre van erőm …
Annyira szeretem, hogy nem azt mondja: Isten hatalmában, hanem azt mondja:
Fil 4:13 … a Krisztusban, aki engem megerősít.
Van hatalom az életünkben. Isten jelen van. Csapatmunkában van. Isten dolgozik bennem. Ez az, amikor Isten hatalma betölt, a Szent Szellemben járok az én barátommal, Istennel: az én Atyámmal. Nem azt mondjuk: Atya Isten; hanem azt mondjuk: mi Atyánk, én Atyám. Azt mondjuk: az enyém, a kapcsolatom Istennel.
Ez annyira fontos, és a világunk annyira nem érti. Azt mondja: „Van Isten, én is tudom. Mit izgulsz annyira rajta? Én is tudom, de engem annyira nem izgat.” Ez az! Nem ismered Őt. Tudsz Róla, de nem ismered Őt személyesen. Persze, hogy nem izgat fel a dolog. Ha ismernéd Őt, az egészen más lenne. Ez annyira nagyszerű.
Amikor a Bibliára gondolunk, sokan nem értik hogyan jött, mert emberek írták. Ugyanakkor több mint a levelem anyukámnak, vagy egy receptkönyv. A Bibliát is emberek írták, de mi úgy mondjuk: Isten ihlette. „Akkor most melyik? Ember írta vagy Isten írta?” Azért nem érted, mert nem érted azt, hogy Isten hatalma személyes. Ő egy személy az életünkben. Nem egy elvont dolog, nem egy erő, nem olyasvalami, amit külön lehet választani a Személytől.
Megnézed Lukács evangéliumát, és látod, hogy egy orvos írta, mert olyan szavakat használ. Ha megnézed Péter leveleit, látod, hogy egy halászember írta, nem bír befejezni egy mondatot. Csak mondja: és…és… Ott van az ember a képben, de ott van Isten is. Ez annyira fontos nekünk!
Ott vagy a képben, mert Isten sohasem akart kihagyni a képből. Istennek ez a szíve vágya, hogy bevonjon téged a képbe. Az Ő hatalma ott működik, amikor megvan a kapcsolatom Ővele. Ezért adta nekünk a gyülekezetet, hogy a testvéremmel van kapcsolatom. Valamiben gyakorlom ezt és azt mondom: nagyobb áldás vele kommunikálni, mint magamban molyolni. Ez annyira nagyszerű! Isten azt mondja nekünk: minden fronton ez személyes.
Kol 1:29 Amire igyekezem is, tusakodván az Ő ereje szerint, mely én bennem hatalmasan munkálkodik.
Pál nehezen mondja ki a dolgot. Az első szó azt mondja: igyekszem, fáradozom, keményen dolgozom, ez olyan munka, ami elfáraszt, ez része az életemnek, fáradozom valamiért. Miért van ez? Mát 11:28 azért, mert bevállaltam valamit Istentől. Ővele járok, és az Ő akaratában járok. Ebben van egy cselekedet. Csinálok valamit, az életem nem passzív. Fáradozom valamiért. Miért?
Kol 1:28 … hogy minden embert tökéletesnek állassunk elő a Krisztus Jézusban;
Ez a szívünk vágya. Ezért fáradozunk. Aztán azt mondja: ezért tusakodom. Ez a szó a görögben: agónidzomai, mint agonizálni. Azt jelenti, mint amikor sprinterek a célszalag előtt mindent beleadnak, semmit nem tartanak vissza, nem létezik más, csak a következő pillanat. Ezt mondja Pál itt, hogy ő küzd ezért, harcol ezért. Tehát azt mondja: amiért fáradozom is, küzdve.
„az Ő ereje szerint … munkálkodva” – ez a görögben egy szójáték is, így mondhatnánk: az Ő ereje erőlködik bennem. Azzal fejezi be: hatalmasan, a görögben a dünamisz: ez is egy szó az erőre. Négy szót használ itt a munkára és az erőre. Azt mondja Pál: a szolgálatom Isten hatalmából van. A szójáték, a kifejezés ezt is jelenti: az Ő ereje erőlködik énbennem, az Ő ereje elvégez valamit énbennem. Ez nagyon fontos nekünk! Ismerd fel, hogy Isten munkálkodik benned.
Ha hívő vagy Jézus Krisztusban, akkor ismerd fel, hogy Isten munkálkodik benned. Ne veszítsd ezt szem elől! Ne ess kétségbe! Ne hidd el a hazugságokat! Isten munkálkodik benned, és lehet látni a növekedést. Lehet, hogy nem egy nap alatt, lehet, hogy nem két hét alatt, lehet, hogy nem egy hónap alatt, de egy év alatt. Lehet, hogy te nem látod, de lehet, hogy beszélgethetsz valakivel, és ahogy beszélgettek, a testvéred azt mondja: elképesztő látni, hogyan növekszel! „Én? Mikor? Hol? Miről beszélsz?” Isten munkálkodik bennünk. Ne veszítsük ezt szem elől. Ez az Ő hatalma, ez az Ő csodája. Annyira hálásak vagyunk érte! Ámen.
P. Rick: Tűzből kikapott üszög
Róm 8:31-39 Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk? Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk? Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, aki megigazít; Kicsoda az, aki kárhoztat? Krisztus az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki az Isten jobbján van, aki esedezik is érettünk: Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é? Amint megvan írva, hogy: Te éretted gyilkoltatunk minden napon; olybá tekintenek mint vágó juhokat. De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, aki minket szeretett, Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.
Az elmúlt héten, amikor voltunk lelket nyerni, legalább háromszor hallottam különböző emberektől, hogy Isten bonyolult, nehéz. Azt mondták: ezért az egyetlen mód, ahogy a mennybe juthatunk, az, hogy nem vétkezünk.
Azon gondolkoztam, hogy milyen szörnyű módja a hitnek, ha valaki így hisz. Mert tudjuk, ha ez így lenne, akkor a menny üres lenne. Csak Isten lenne ott és az angyalok, Jézus és a Szent Szellem, de közülünk senki. Istennek viszont van gondoskodása a számunkra. Ján 3:16 – Isten gyönyörű gondoskodás számunkra.
Zak 3-ban Zakariás negyedik látomásáról olvashatunk. Itt a Messiásról volt látomása:
Zak 3:1 Azután megmutatá nékem Jósuát, a főpapot, aki az Úr angyala előtt álla, és a Sátánt, aki jobb keze felől álla, hogy vádolja őt.
Jósua főpap, túlélte a babiloni fogságot. Ő ugyanaz a pap, aki segített a falat újjáépíteni Nehémiás könyvében. A tipológiából azt is tudjuk, hogy Jósua Jézusra is vonatkozik.
Zak 3:2-4 És mondá az Úr a Sátánnak: Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán; dorgáljon meg az Úr, aki magáévá fogadja Jeruzsálemet. Avagy nem tűzből kikapott üszög-é ez? Jósua pedig szennyes ruhába vala öltöztetve, és áll vala az angyal előtt. És szóla és monda az előtte állóknak, mondván: Vegyétek le róla a szennyes ruhákat! És monda néki: Lásd! Levettem rólad a te álnokságodat, és ünnepi ruhákba öltöztetlek téged!
Zak 3:9 Mert ímé e kő az, amelyet Jósua elé helyezek; egy kövön hét szem; ímé, én faragom annak faragványait, így szól a Seregeknek Ura, és eltörlöm e földnek álnokságait egy napon.
„és eltörlöm e földnek álnokságait egy napon” A történelem egy nagyszerű napján az áldozat megöletetett az egész világ bűneiért. Ez a kő, amiről itt beszél, aminek hét szeme van, az igazából olyan követ jelent, aminek hét arca van. Mint ahogy a gyémántnak is vannak különböző csiszolt felületei.
A hét Isten száma a bevégzett munkára. Tehát ez a kő a bevégzett munka emlékoszlopa. Egy emlékeztető arra, hogy a munka elvégeztetett. Ezért nekünk hívőknek most már nem áll olyan rosszul a dolog, hogy próbáljunk jók lenni, vagy próbáljunk bármilyenek lenni, hanem ez mostmár a hit munkája. Az életünk még mindig hoz létre jó tetteket, de ez a tett a hit.
„Avagy nem tűzből kikapott üszög-é ez?” Mint egy bot, amit kiveszünk a tűzből. Ez volt Jézus, és ezek vagyunk mi is: tűzből kikapott botok. Mielőtt megtértünk, a bűneinkben éltünk, és az életünk méltó volt arra, hogy tűzben elégjen. Ebből a tűzből lettünk kivéve. Egy parázsló, égő bot azonban mire jó? Lehet bármit építeni egy ilyennel? Lehet belőle faragni bármilyen díszt? Igazából nem sok dologra jó, csak egy valamire. Arra, hogy újabb tüzeket gyújtsunk vele, és hogy továbbadjuk a tüzet egyik emberről a másikra.
Ki lettünk véve a tűzből, ahogy Jézus is ki lett véve a tűzből. Az Ő élete felgyújtotta az egész világot az evangéliummal. Az egész világ bűneiért meghalt. Most te és én – mint botok, akik ki lettek véve a tűzből – fogjuk ezt a fáklyát, ezt az életet, ami a miénk, és elvisszük magunkkal, és meggyújtunk itt egyet, ott egyet. Ilyen életünk van.
Nem olvastam semmi olyasmit itt, hogy először rendbe kellett volna magamat hozni. Nem! Koszos voltam, amikor kivettek a tűzből. Jósua, a főpap szennyes ruhákban állt az Úr előtt. Az eredeti olyan ruháról beszél, amit beszennyezett az ürülék. A legrosszabb fajta kosz. Az Úr nem azt mondta: „Mielőtt Én elém állsz, mosd meg a ruháidat! Hogy mersz elém állni ilyen undorító koszosan? Nem tudod, hogy Én vagyok Isten?”
Hanem azt mondta: „Hadd adjak neked tiszta ruhát! Hadd segítsek új ruhát adni rád!” A kontextusból kiderül ebben a versben, hogy igazán az Úr vette le róla a koszos ruhát, és ráadta az újat. Még azt se kérte Jósuától, hogy tépje le a koszos ruhát magáról. Az Úr végezte el az összes munkát. Az Úr elvégezte az összes munkát! Elvégeztetett!
ApCsel 7-ben olvashatjuk István hatalmas beszédét, amit a farizeusoknak mondott. Ebben a beszédben István nagyon komolyan megfeddte a világ akkori vallásos vezetőit. Volt egy nagyon pontos tanítás benne, amiről senki nem tudta azt mondani, hogy hazugság. Emiatt a tanítás miatt:
ApCsel 7:54 Mikor pedig ezeket hallották, szívükben dühösködnek és fogaikat csikorgatják vala ő ellene.
Ez olyan, mintha megtámadták, megharapták volna Istvánt. Igazából szavakkal harapták meg.
ApCsel 7:55 Mivel pedig teljes vala Szent Lélekkel, a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsőségét, és Jézust állani az Istennek jobbja felől,
Zakariásnak is, Istvánnak is volt egy látomása. István azt látta, hogy Jézus Isten jobbja felől áll.
ApCsel 7:56-57 És monda: Ímé látom az egeket megnyilni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felől állani. Felkiáltván pedig nagy fenszóval, füleiket bédugák, és egyakarattal reá rohanának;
Az Írásban ez az egyetlen hely, ahol arról olvasunk, hogy Jézus állt az Atya jobbja felől. Másik négy alkalommal, amikor említve van ez a jelenet, akkor ül Isten jobbja felől. Itt miért áll Jézus? Azért áll, hogy jöjjön István segítségére. Mikor áll Jézus a mennyben? Úgy áll ott, mint a közbenjárónk, mint az ügyvédünk. Ahogy Sátán a testvérek vádolója különböző vádolásokkal dobál bennünket, Jézus felkel a trónról és előre lép, és a Róm 8:31-39-ben olvasott dolgokat mondja.
Elképzelem, ahogy Jézus ott áll, és mondja: kicsoda vádolja az Isten választottait? Odafordul Istenhez és azt mondja: Isten az, Aki megigazít. Mint egy jó ügyvéd, körbejár, és azt kérdi, hogy ki az, aki vádolhat bennünket. „Én haltam meg és feltámadtam. Isten jobbján vagyok. Úgyhogy ki az, aki elválaszthatja őket az Én szeretetemtől? Semmi!” – azt mondja.
Istvánnak pedig azt mondja: „Gyere haza! Egy perc múlva elkezdenek kövekkel dobálni, de csak gyere haza.” István teste összeomlott, és úgy képzelem, hogy még mielőtt az első kő megütötte volna, – Biblia azt mondja – elaludt. Jézus hazahívta.
Ki az, aki vádolhat bennünket? Tudjuk, hogy milyen rosszak vagyunk, de azt is tudjuk, hogy meg lettünk igazítva. Semmi olyannal, amit mi tettünk volna, hanem mindennel, amit Krisztus tett. Ámen.