Kedves Kollégák!
A 676/2023. kormányrendeletben előírt költséghatékonysági
vizsgálattal kapcsolatban szeretnék kérdezni. A rendelet célja
ugye az, hogy meghatározható legyen: gazdaságilag indokolt‑e
hőmennyiségmérők vagy költségmegosztók felszerelése az adott
épületben. A számítás egyik bemenő paramétere az 1.5. E pontban
szereplő érték:
„a maximálisan elérhető fűtési célú hőmennyiség‑megtakarítás
százalékban kifejezve, mely értéket az önkormányzat rendeletében
állapítja meg.”
A gyakorlati gond az, hogy jelenleg az önkormányzatok többsége nem rendelkezik ilyen rendelettel, és nincs kialakult tapasztalat sem arról, hogy ez az érték milyen nagyságrendben mozoghat. A rendelet pedig nem ad módszertani útmutatást arra, hogyan kellene ezt a „maximálisan elérhető megtakarítást” meghatározni.
A kérdésem az lenne, hogy ti milyen megközelítést alkalmaztok ennek becslésére?
Például:
A probléma lényege, hogy a rendelet szerinti költséghatékonysági vizsgálat eredménye erősen függ ettől az E paramétertől, miközben az önkormányzatok jelenleg nem rendelkeznek sem módszertannal, sem tapasztalati adattal a meghatározásához. Ráadásul a tényleges energiamegtakarítás előre nem számítható egzakt módon, hiszen a hőmennyiségmérők felszerelése önmagában nem garantál megtakarítást – az a szabályozhatóság és a fogyasztói magatartás függvénye.
Van valakinek gyakorlati tapasztalata, ajánlott irányszáma vagy bevált módszere ennek az értéknek a meghatározására?
--
Azért kapta ezt az üzenetet, mert feliratkozott a Google Csoportok „bausoft” csoportjára.
Az erről a csoportról és az ahhoz kapcsolódó e-mailekről való leiratkozáshoz küldjön egy e-amailt a(z) bausoft+u...@googlegroups.com címre.
A beszélgetés megtekintéséhez látogasson el ide: https://groups.google.com/d/msgid/bausoft/56e0425a-8304-4864-af8a-b056d2c5959e%40t-online.hu.
A beszélgetés megtekintéséhez látogasson el ide: https://groups.google.com/d/msgid/bausoft/CAF8CEHBuXmbr4EPuxbtY9VipkWNbtGcLwzDAJG-T4nCJWvKWxw%40mail.gmail.com.