|
Pődör György: Ezüst sziklacsúcs Egy kismadár száraz ágon, ott sírdogál egész nyáron: hol a fészke? hol a párja? Keresgeti, nem találja.
Nap aranya, hold ezüstje, égő fészek, nagy a füstje: hol a török, hol meg mások, ahol kincs van, ott az átok!
Rabolni jön a sok ádáz, nincs menekvés szegény bányász, nincs mi védjen, nincs fegyvered, roskadt táró majd eltemet.
Dalolj, dalolj, te kis árva, mondd el majd az eget járva, szomorú a bányász sorsa, nincsen arany, semmi morzsa.
Dalold el, hogy kik is voltunk, szép hazáról álmodoztunk, ha egy vándor erre téved: mi lelte a dolgos népet! További új versek: www.poet.hu/friss.php
|
|