|
Pődör György: Télkérdező Néha még fagy,
máskor olvad
cinke kérdi,
tavasz hol vagy?
Meddig jeges
itt minden ág,
mikor kelhet
majd sok virág?
Sokáig tart
a szürkeség,
ködöt látok,
de hol az ég?
Apró magok
a hó alatt,
fákon semmi
már nem akadt.
Metsző szélben
ha borzongok,
rejtenek majd
sűrű bokrok.
Tavasz-nyáron,
reggel, este,
minden szem a
röptöm leste.
Mindig volt rá
jó alkalom,
énekeltem
apró dalom.
Nem repültem
messzi délre,
nem vágytam a
messzeségbe.
Mondjad hát tél,
meddig maradsz?
Sok madárka
vár itt tavaszt.
Ne hozzál már
nagy hideget,
némi fény is
csak hiteget.
Menj vagy maradj,
te döntöd el,
bár a tavasz
itt van közel.
Elmúl a hó,
lesz zöld határ,
s dalolni kezd
a sok madár! További új versek:
www.poet.hu/friss.php
|
|
