|
Csík Ferenc: Tavasz Csendben zúg a Tarna patak, Úszkálnak benne a kishalak. Tavasz közeleg, az újjászületés, Jön a munka a földmegművelés.
A táj milyen gyönyörű. A fényes napsugarán olyan sokszínű. A két kis patak ölelésében Sóhajok szállnak a községben.
A Csillagok arany fénnyel sütnek le ránk, Lángol a szívünk, itt a hazánk. Állok a Tarnóca partján, Kis falumat el nem hagynám.
Szeretem, mert itt születtem, A parasztság lassan kihal, kegyetlen. Elmúlnak lassan a régi fények, Semmivé válnak a régi remények. További új versek: www.poet.hu/friss.php
|
|