|
Rimanóczy Ildikó: Ébredezés Szél szava szólít, illata bódít, átfut a légen kis remegés, pille derengés, halkul a lengés, kékül az égben ébredezés.
Földre ha döbben, messzire dörren, fergeteg ébred, fénylik az ég, égi mederből, szürke vederből, nyílik az égbolt, ajtaja kék.
Sok pici sóhaj, benne az óhaj, kis puha szösz nő: nyárfavirág, nedves avarban zsongva, de halkan csúsznak a fényre éticsigák.
Bóbita szirma fénybe van írva, illata sárga zöldbe pihen, álmos a barka, selyme takarva, súgja a titkot: carpe diem. További új versek: www.poet.hu/friss.php
|
|