|
Biró Ferenc Fredok: A szeladon pechje Megérintett dús sörénye a vágynak?
Szólnál világ legszebb költészetével?
Mert bizonyítanál annak a lánynak,
ki rád néz átható, éjkék szemével?
Szíved malmába a szél megérkezett!
Szólsz balgák homályos, kurta eszével,
mert sóvár vágyad újra megmérgezett.
Elméd cserben hagyott gőg fineszével...
Szavad, mit fogad félpuhára rágott,
szólod, mint sodorja szél a virágot.
Szavakban bukdácsolsz előre-hátra...
Aztán nekilódulsz, talán most hátha!
Sikerül-e magadon erőt venned,
és a szépségnek végre szépet tenned?
A hangod ugyan még nem keveset remeg,
és a torkod sivatag szintjére szárad...
Mielőtt még a gyávaság el nem temet,
úgy felülkerekedik benned a vágyad.
Elmondod, hogy ő a legszebb a világon,
dicséreted fedi minden porcikáját.
Testét látod közben terítve az ágyon,
amíg morzsolod a szerelem imáját...
Számba veszed lassú sorban minden báját,
talán már érzed is a beteljesülést...
Titokban veted az erotika ágyát.
Magadban látod az ő jövendő párját,
máris álmokat szövögetsz a jövőről,
de nem tudtad, hogy kívül a nőt már várják. További új versek:
www.poet.hu/friss.php
|
|
