|
Mónika Napholcz: Édes szülőföld Június van.
Otthon rózsaszínbe borulnak a hegyek.
Havasszépe illata úszik felém,
S gyönge tövéhez odaláncolt szívem
Esdekel hazatértemért.
Fájón megrebbenek, visszhangként suttogom:
Édes szülőföldem, nemsokára megyek.
Haza...
Hol mesehidak kötik össze a hegyeket,
Felhőléptű bércek hívogatnak határtalant érezni,
Csermelyek kék szitakötői bűvölnek el táncukkal,
Hold-szépségű lányok foltozzák az eltépett lelkeket.
Napszivű, ércerős férfiak áldanak csókjukkal friss kenyeret.
Haza...
Hol vattacukorfoszlányokkal etetnek a felhők,
Kék végtelenesszenciával itat az égbolt,
Napfényszikrákba öltöztet a boldogság.
Szelíden simogat az édes, rögös anyaföld. További új versek:
www.poet.hu/friss.php
|
|
