|
Tóth Enikő Enci: Hexameter júliusban... Harmat fénye a hajnali szélben ring a virágon, lét suhogásban a Nap sugarán át tűnik az álom, pára a réten, oldva a festék hull a füvekre, sárgul a búzakalász már, új kenyerének üzenve!
Habzik a tó vize, él morajában a nyár nevetése, így szabadul fel lassan a lélek, meg sose késve, körbevesz így ölel újra a július, átkarol, éget, távoli alkony ecsettel féltve megőrzi a képet!
Játszik a fűzfa, az árnya a vízre lehullik egészen, gyöngye a tajték, szikra ragyogva a tóba merészen, végül a Nap tüze bágyad, halk pirulása leérik, éjszaka integet élén csillag a sátra, mi fénylik... További új versek: www.poet.hu/friss.php
|
|