|
Rimanóczy Ildikó: Apa lettem! Nevem Zorró, fess dalia,
s nejem a hű Kornélia,
hét barátnőm van még nékem,
de csak ennyi összes vétkem.
Sok asszonyom híven őrzöm,
így okított minden ősöm,
ódát zengek pirkadatkor,
s takarodót este hatkor.
Régen vágyom már, hogy lássam
kicsinyeim nagy családban,
de mindeddig ez csak álom,
nem kellett a gyámkodásom.
Változott ám most az ábra,
Kornéliám nem áll lábra,
ül egész nap lustálkodva,
jó ég tudja mi a gondja,
szeme lázban, hangja remeg,
még a végén özvegy leszek.
Hívogatom, mindhiába,
ezért fogtam hát lazábbra:
nem bánkódom, szerencsémre,
hét barátnőm állt helyére -
várom mégis türelemmel
három hete, este, reggel.
És most jött a meglepetés:
nagy lett itt a jövés-menés,
gyermekzsivaj szól a házból,
futok is már a sok lánytól,
Kornéliám kissé csapzott,
a lábba is megbicsaklott,
de körötte a sok drága
apró gyermek kavalkádja.
Tudjátok meg, dagad mellem,
ma tízszeres apa lettem!
Ó, én balga, elszámoltam,
pad alatt még vannak nyolcan -
hány fiú van, ne is kérdezd,
az izgalom úgy elképeszt.
Szép szerelmem, Kornéliám,
nem kell már a másik hét lány,
csak bocsáss meg egyszer nékem,
és a tiéd szívem, vérem -
dicsekszem is veled menten:
Kukurikú! Apa lettem! További új versek:
www.poet.hu/friss.php
|
|
