|
John Bordas: A sírkertben... Besétáltam a temető kapuján, ólmos eső festett szürkére mindent. Ez hát a hely, hol csend van és nyugalom, hely, ahol mindenki féli az Istent.
A szürke esőben szomorú minden, hitetlenek ide muszájból jönnek. Mécsesek égnek, emlékezés lángja, s a gyertyákkal együtt folynak a könnyek.
Ezen a napon lásd, megáll az élet, terveket nem sző, ki ide betért ma. Szorítja torkát fájdalom s bánat, lelkét úgy rázza zokogás, a néma.
Közel a nap, hogy nem látogatónak, hanem, mint végleges lakónak, hoznak. További új versek: www.poet.hu/friss.php
|
|