|
Pődör György: Március idusához Március, Te örök-tiszta,
ígéreted kéklő égbolt,
lélekben messze visz ma
jelen, jövő és régvolt.
Dübörög a földnek dobja,
piros szirom lesz az ütem,
jég önkényét is ledobja
virágszabadság, ha üzen.
Fehér felhő fent a béke,
lágyan szellő cirógatja,
súgja, hogy a fagynak vége,
így két színnek izzó csatja:
füvek hadát talpra hívja,
penge-vékony lesz az éle,
rétek színét zöldre írva
harmatoktól csillan fénye.
Szép a kokárdás idusod,
veled az ember hinni mer,
üdítesz minden kis zugot
ott, hol a mosoly is siker.
Szabad ablak, tiszta üveg,
és nincsenek rajtuk rácsok,
nem ugat vastalpú üteg,
sem üllőn vert igazságok.
Ölelni van közel, távol.
Settenkedőt kivet Hold,
kéz kezet fog, éljen bárhol,
hol a nemzet egy szívet hord. További új versek:
www.poet.hu/friss.php
|
|
