2016.01.31. P. Elshan: Isten Igéjének ereje & P. Kende: Hogyan lásd az életed
Biblia Szól Üzenetek
P. Elshan
Szeretnék az egész drága magyar gyülekezetnek köszönetet mondani. Az elmúlt két hónap nagyon intenzív volt számunkra, nekem és a feleségemnek. Élvezzük, hogy Magyarországon lehetünk. Az egyetlen ok, amiért tovább maradtunk, az ti vagytok. Mert szeretünk nagyon a gyülekezettel lenni. A Krisztus Teste Magyarországon nagyon drága.
Azon gondolkodtam, hogy ebben a rövid időben mit tudok megosztani veletek. Szeretném elmondani a személyes bizonyságom, de előtte egy rész a Bibliából:
Zsid 4:12 Mert Isten beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű kardnál, és elhat a szívnek és léleknek, az ízületeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.
Holnap elutazom. Az elmúlt két hónapban az Ige, amit kaptam tőletek és a pulpitusról, az Isten gondoskodása számomra. Isten felkészített engem. Nagyon izgatott vagyok afelől, hogy ezt most a gyakorlatban is hasznosíthatom. Hiszem, hogy imádkozni fogtok értem, és a drága emberekért ott, ahova megyek.
A bizonyságom Isten Igéjéről az, hogy amikor szólják azt, az soha nem hiábavaló. Nemsokára lesz üzenet a Bibliából, Isten szólni fog hozzánk, és nem akarunk erről lemaradni. Azért, mert Istennek van terve, van célja, és Ő felkészít minket. Ő az, Aki gondoskodik helyzetekről az életünkben.
Azt hiszem 1999-ben történt a következő, amikor Azerbajdzsánban gyülekezetalapító szolgálatban vettem részt egy városban, Sumgaitban. Egy kis csapatott vezettem, mint ahogy Ferenc vezeti a csapatot Kecskeméten. Ott p. Ferencnek hívom, mert pásztorol minket.
Nagyon fiatal vezető voltam, és sok ember járt oda a bakui gyülekezetből. A csapatban volt néhány sumgaiti ember, egy idősebb hölgy, aki Örményországból menekült, és azon a környéken élt. Ő nagyon beteg volt a szemével, és kórházba kellett mennie vizsgálatra. Nem volt igazából senki, aki segített volna neki eljutni a kórházba, és úgy döntöttem, hogy én leszek az.
Úgyhogy sétáltunk ketten Sumgait utcáin, és ő belém karolt. Olyanok voltunk, mint egy kedves pár. Sétáltunk a napfényes Sumgaitban, huszonöt éves voltam, ő pedig hetven-hetvenöt. Azon gondolkodtam, hogy nekem ilyenkor mással kéne sétálgatnom, de most ezzel a kedves idős asszonnyal sétálok.
Ezen gondolkodtam, és kaptam néhány szót: Uram, Te érted élek, Uram Te vagy az én lélegzetem, Uram, Te vagy az életem. Énekeltem ezeket a szavakat a szívemben, és aztán úgy éreztem, hogy ki akarom énekelni ezeket a szavakat. Elkezdtem énekelni, miközben ott sétáltunk. Aztán megszületett a dal, és nagyon szeretem, mert nem rólam szól, hanem Istenről, és az Ő küldetésében voltam. Azon a kedves hölgyön keresztül Isten annyit szolgált a lelkem felé, de ez a fiatal vezetőnek az izgatottsága volt! Isten Igéje szólt, mert a Biblia azt mondja nekünk, hogy az életünk Jézus Krisztus.
Még tíz évbe került számomra, hogy megértsem ezeknek a szavaknak a mélységét. Mert azt hiszem, hogy három évvel ezelőtt tuberkulózist kaptam. Egészséges életet éltem, és nem is tudtam erről a betegségről. Nem dohányoztam, csak egyetlen egyszer gyerekként kipróbáltam, hogy úgy csináljak, mintha igazi férfi lennék.
Egyik este felébredtem, mert nem kaptam levegőt, és úgy éreztem, hogy haldoklom. Megkértem a felségem, hogy imádkozzon értem, mert próbáltam levegőt venni, de nem tudtam. Abban a pillanatban eszembe jutott ez a dal: Uram, Miattad élek, Uram, Te vagy az én lélegzetem, és Te vagy az életem. Nagy fájdalmam volt, de közben örömöm is. Mert megértettem, hogy még az egy levegővétel is ajándék.
Hatalmas ajándék Istentől, hogy még mindig itt lehetek a Földön, és az Ő célja az, hogy itt legyek, és Miatta élek. Azért, mert Ő a lélegzetem, és mert Ő az életem. Most Isten Igéjét fogjuk hallani, és Isten Igéje sosincs hiába. A csodálatos célja az, hogy szolgáljon felénk, meggyógyítson minket és felkészítsen minket a jövőre. Ámen.
P. Kende
Az apostolok fektették le az egyház alapjait. Krisztus arra hívta el őket, hogy a tanításukkal, a szolgálatukkal, az életükkel alapot vessenek a Gyülekezetnek. Nagyon fontos volt a részük. Mi úgy hisszük – mivel az Írásban nem látjuk, hogy tovább is lett volna ez a feladat –, hogy nincsenek már apostolok. Nem úgy, ahogy ők szolgáltak. Ezért nem úgy van, hogy itt bármelyikünk apostol lenne, mert nekik különleges szolgálatuk volt. A szolgálatuk nagyon fontos volt, mert a minősége olyan kellett, hogy legyen, hogy legalább kétezer évig épülhessen rá a Gyülekezet, és ne dőljön össze.
1Kor 3:10-ben Pál arról beszél: Isten adott nekem, mint építőmesternek bölcsességet arra, hogy alapot vessek. Ez az alap olyan kellett, hogy legyen, hogy megálljon kétezer évig. Ezért olyan fontosak nekünk az apostoli levelek, mert azok lefektetik az alapot, amire az egész egyház épül, amibe a mi életünk is beletartozik. Ez az, amit tanulmányozunk, ez az, aminek utána megyünk, ez az, amiben ásunk, hogy Isten szóljon hozzánk. Az apostolok tanítása nagyon jelentős számunkra.
A mai nap Isten a szívemre helyezett valamit, mert Pál és Péter azt akarta, hogy ezt mindenképpen tudjuk. Úgy hiszem, hogy Isten ebből akar tanítani minket. Ezek olyan dolgok talán, amiknek nyilvánvalóknak kellene lenniük. Ám ez az egyik gondunk a kommunikációval, hogy nem vagyunk biztosak abban, hogy jól mondjuk-e. „Azt mondom-e, amit kell?” Aztán, még ha sikerült is kimondani, nem vagyok biztos abban, hogy úgy érted, ahogy én értem. Ezért van, hogy sokszor temetésen hallja az ember ezeket a szavakat: Remélem, tudta, hogy mennyire szeretem! Mert az ember nem biztos abban, hogy valóban átment a szeretete.
Pál mondott bizonyos dolgokat – az első Róm 1-ben van –, amikről azt mondta: „Nem akarom, hogy tudatlanok legyetek efelől. Nem akarom, hogy ne tudjatok erről. Szeretném, ha ez világos lenne nektek.”
Róm 1:13 Nem akarom, hogy ne tudjátok, testvéreim, hogy sokszor feltettem magamban, hogy elmegyek hozzátok, de mind ez ideig megakadályoztattam, hogy köztetek is – éppúgy, mint a többi pogányok között – nyerjek valami szellemi gyümölcsöt.
Ez egy olyan gyülekezet volt, amelyet Pál még soha nem látogatott meg. Nagyon vágyott elmondani nekik, hogy nem arról van szó, hogy ne szeretné őket, nem arról van szó, hogy ne vágyna látni őket, nem arról van szó, hogy ne próbálkozott volna, hanem más okai voltak.
Úgy gondolom, ebben van egy fontos lecke számunkra. Könnyen feltételezünk dolgokat. Könnyen megtörténik, hogy amikor nekifutok egy beszélgetésnek, akkor már tele vagyok feltételezésekkel, már tudom, hogy fog ez menni, már tudom, hogy ez nem fog jól elsülni. Ez az, amit úgy hívunk, hogy önmegvalósító prófécia. Már úgy megyek bele, hogy problémás a hozzáállásom. Mert vannak bizonyos előfeltevéseim. Olyan gondolatok, amiknek nincs valóságalapjuk, de ott vannak a fejemben. Pál azt mondja a rómaiaknak: „Nem úgy van, ahogy feltételeznétek. Nem úgy van, ahogy gondolnátok.”
Emlékszem egy nagyon kellemetlen helyzetre az egyik munkahelyemen. Fogtam egy széket, és odébb tettem. Ez magában nem lett volna baj, de egy idősebb férfi éppen akkor igyekezett ráülni. A széket odébb tettem, és ő leült, de a földre. Persze, azonnal bocsánatot kértem. Az ember nagyon drága volt, és azt mondta: Rendben, elhiszem, hogy ez nem volt szándékos. Ez nagy dolog! Mert lehetett volna így is: „Mit csináltál? Akarsz egy nagy verést?” Ez az, amire gondolok, hogy könnyen lehet bizonyos módon értelmezni a helyzeteket, dolgokat. Le lehet fordítani magamnak könnyen. „Magától értetődik!”; de lehet, hogy tévedek.
Nem olyan régen p. Schaller egy üzenetben említette azt az időt, amikor tizenkét éven át Magyarországon szolgált. Úgy szolgált itt, hogy a családja az USA-ban élt. Ő eljött ide, és szolgált itt. Itt volt három hetet, aztán két hetet otthon, aztán ötöt itt, aztán két hetet otthon. Így éltek hosszú ideig. Úgyhogy embereknek megvolt a véleményük a házasságukról. „Mind értjük, hogy miért van p. Schaller itt. Biztos rettenetes a házassága.”
Van ez a mondás: Minden nagy felfedező mögött van egy szörnyű házasság. :-) „Biztos így van vele is! Rettenetes a házassága, azért itt van.” Vannak házasságok, amikben jobb, ha a házastársaknak kevesebb idejük van egymásra. Persze ez rájuk nem igaz, mert nagyon jó a házasságuk. Nagyszerű házasságuk van. Picit belelátva tudom. Sok embernek viszont megvolt a véleménye.
Azt próbálom mondani, hogy nagyon sokszor megvan a közvélemény, a közgondolkodás Isten munkájáról, Isten emberéről, de legyél óvatos ezzel, mert lehet, hogy óriási a tévedés. Lehet, hogy rossz a feltételezés. Pál azt mondta nekik: „Igaz, hogy még nem jöttem el hozzátok, igaz, hogy nem látogattalak meg benneteket, de ez nem azért van, amit könnyű lenne feltételezni.”
„Hát, Pált nem érdekeljük! Pálnak nem számítunk. Nem vagyunk fontosak. Hát, neki nem vagyunk jelentősek. Neki csak a másik gyülekezetek számítanak. Mi nem számítunk, értjük ezt. Látjuk, hogy megy ez!” Pál azt mondja: „Állj! Ebben a dologban az Úr van. Abban, hogy én még nem mentem el hozzátok, abban benne van az Úr. Ebben benne van az Úrnak a keze.” Pál kihívja őket: Merjétek így nézni a dolgot!
Amikor egy pásztor lemond, és jön az új lelkipásztor, és az új ember nem annyira tetszik, akkor hova mész magyarázatért? Amikor egy szolgálat megszűnik; amikor esetleg megbántódsz egy barátságban; amikor imádkozol, és a válasz: Nem!; akkor hova mész magyarázatért? Honnan veszed a magyarázatot? Mert ha az Úrtól, akkor azt fogja mondani: „Figyelj! Benne van a kezem. Szeretnélek tanítani arra, hogy gondolkodj Velem.”
1Kor 13:7 „Tanulj Velem gondolkodni! Tanulj Velem gondolkodni szeretetben, feltételezve a legjobbat.” Vagy azt mondja: „Figyelj! Az Én kezem benne van. Gyere, menjünk erre!” „Uram! Ez nehéz! Nem tetszik. Én nem akarom ezt az utat.” Igen, de Róm 5:3 „Hadd tanítsalak téged türelemre! Hadd vezesselek téged nagyobb türelemre!”
Emlékszem, amikor Nagykanizsán szolgáltunk szombatonként, egyszer hazafelé jövet lemaradtunk a vonatról vasárnap reggel. Annyira dühös voltam! Merthogy lemaradunk a vasárnap reggeli istentiszteletről. Ezt annyira utáltam! Akkor p. Matti, a pásztorom azt mondta idegesítően nyugodtan: Ebben benne van az Úr.
Tényleg benne volt az Úr! A következő vonaton utazott egy család, éppen túl voltak egy autóbaleseten, amiben meg kellett volna halniuk, és volt egy lehetőség a szolgálatra feléjük. Isten tényleg benne volt, de olyan könnyű lett volna erről lemaradni a haragom miatt, a csalódottságom miatt, az elégedetlenségem miatt, a természeti értelmezésem miatt.
Hogyan értelmezed a dolgokat? Hogyan magyarázod a dolgokat? Hogyan fordítod a dolgokat? Pál azt mondja: Nem akarom, hogy tudatlanok legyetek efelől. Mondja ezt máshol is. Fil 1:12-ben: Nem akarom atyámfiai, hogy tudatlanok legyetek afelől, hogy amik történtek, azok az evangélium előmenetelére lettek. Az előre menetelére lettek az evangéliumnak. „Akarom, hogy tudjátok, hogy ezek az evangélium előmenetelére lettek!” Nagyon hasonló gondolat.
„Az Úr benne volt!” „Hát, Pál, én nem tudom. Ha megnézem ApCsel 21-et, 22-t, nekem úgy tűnik, mint egy nagy halom véletlenszerű esemény. Nagyon sok véletlen esemény, ami éppen rosszul sült el neked. Később, ApCsel 26-ban még meg is szabadulhattál volna! Kiengedhettek volna téged a börtönből, ha nem fellebbezel a császárhoz. Miről beszélsz, Pál? Te lenn vagy, ki vagy ütve, be vagy zárva. Mit magyarázkodsz?”
Természeti gondolkodás azt mondaná: „Ezek a tények. Ezek a megkérdőjelezhetetlen tények. Azt élet nehéz, vannak kihívások, nem tudod követni Istent. Minek magyarázkodsz? Csak add fel!” Ilyen egyszerű. Ez az, amiről beszélünk. Hogyan értelmezem az életet? Pál azt mondta: „Figyelj! Nem akarom, hogy tudatlan legyél! Szeretném, ha tudnád, hogy az életet lehet másik módon értelmezni.”
„Pál! Börtönben vagy. Ha Isten veled lenne, nem lennél börtönben. Mit mondasz erre?” Vannak hívő testvéreink, akiket arra tanítanak, hogy a kereszténység az anyagi áldás az igazi, és a gyógyulás garantált. Ezek az emberek azt mondják: „Beteg vagy? Nincs hited! Nem vagy gazdag? Biztos bűn van az életedben. Lehet, nem is vagy hívő.” Nem tudom, hogy te megkaptad-e már ezt, én megkaptam.
Mi a lényeg ezzel? Az, hogy Jézus ott volt a kereszten, és azt mondták Neki: Istenben bízott, szabadítsa meg most Isten!; Mát 27:43. Amióta ezt a példát láttuk, azóta nem lehet így érvelni: Ha gondjaid vannak, akkor Isten biztos nincs veled! Úgy értem, hogy Jézus Isten akaratában volt a kereszten teérted és értem. Ott fizetett a bűneinkért Isten akarata szerint, és a Szent Szellem vitte Őt oda. Nehéz volt Neki, és szenvedett, de Jézus Isten akaratában volt ott. Fil 1-ben Pál Isten akaratában volt börtönben.
Lehet, hogy bajban vagy az életedben, de ettől még lehetsz Isten akaratában. Hogyan látod az életed? Pál azt mondta nekünk, a Szent Szellem azt mondta nekünk: „Szeretném, ha tudnád, hogy az Úr benne van ebben, Istennek a keze benne van ebben. Neki van célja ezzel. Szeretne vezetni minket.”
Egyenesen azt is mondja 1Kor 10:1-ben, hogy volt egy nemzedék a zsidók között, akiket átvitt a Vörös-tengeren Isten. Láttak egy hatalmas csodát. Látták Istennek a lenyűgöző munkáját, és mégis 1Kor 10:4-6-ban baj van a képben. Habár látták Isten nagy cselekedeteit, megszabadultak a rabságból, mégis úgy döntöttek, hogy nem hitben fognak élni. Úgyhogy Zsid 4. szerint nem mehettek be Isten nyugalmába. Nem mehettek be az Ígéret földjére, nem mehettek be a hitnyugalomba, nem léphettek be az érettségbe, mert nem voltak hajlandóak hitben értelmezni azt, ami történt velük. Ez az, amiről Pál beszél nekünk.
Csak azért, mert minden tökéletesen néz ki, mert úgy élem a kereszténységemet, hogy az szinte teljes, az nem jelenti azt, hogy a szívem rendben van. Ez nagyon fontos, ez a lényege az üzenetünknek, mindennek, amit mondunk. Pál elmondja 1Kor 13:1-ben: Lehet nagyszerű, amit csinálok, de ha a szívem problémás, a kulcs mögötte van. A hit az, amire szükségem van. Azt mondja abban a fejezetben: hit, szeretet, remény – ez a három dolog.
Hogyan értelmezem az életet? Hogyan magyarázom azt, ami történik vele, amit mond, amit képvisel? Amikor elbukik, amikor győzelmei vannak a testvéremnek, amikor hallom az üzenetet, hogyan értelmezem? Hit által. Pál azt mondja: Nem akarom, hogy tudatlanok legyetek efelől. Mert volt az a nemzedék, Isten átvitte őket a Vörös-tengeren, láttak csodákat, de mégsem volt hitük, azért nem léphettek be oda, ahova Isten vinni akarta őket.
Ez a gondolat igazán, hogy vigyázz azzal, hogy hogyan értelmezed a téged körülvevő tényeket. Tanuljunk erről! Róm 15:4 ahogy forgatjuk az Írást, úgy megtanulunk Istennel értelmezni dolgokat, azt, hogy hogyan értelmezem az életet. Erre óriási szükségem van.
Mert ha ez nincsen meg az életemben, akkor kizárok embereket, akiket Isten az életemben akar látni. Akkor nyomulok ajtóknak, amiket Isten be akar csukni. Lehet, hogy – ne adj Isten! – kinyílnak. Lehet, hogy bajban van a testvérem, és Péld 25:20 dicséreteket éneklek neki, amikor vigaszra lenne szüksége. Tanulnunk kell ezt, hit által értelmezni az életet, a világot, ami körülvesz. Ezt csak Istentől tanulhatom meg.
Róm 11:25 Mert nem akarom, testvéreim, hogy magatokat bölcsnek tartva ne tudjátok meg ezt a titkot – ne legyetek büszkék a saját okoskodásaitokban –, hogy Izráel megkeményedése csak részleges, ameddig a pogányok teljes számban be nem jutnak.
Azt gondolom, hogy itt ki lehet emelni egy másik dolgot, amit Pál ránk akart hagyni. Nem csak, hogy hit által lássuk a dolgokat, hanem van még egy, ami segít az értelmezésben. Pál itt Izraelről beszél. Hogyan látod Izraelt? Pál figyelmeztet minket: Ne büszkélkedj! Róm 1:28 nem mi vagyunk a gyökér, ők a gyökere ennek a fának, mi az ágak vagyunk. Ők azok, akikre épült.
Lehetsz büszke, lehetsz akár gyűlölködő, de hibázol, mert Istennek van egy terve Izraellel. Nagy terve van. Olyan terv, ami egy értelemben rejtélybe van burkolva számunkra. Tanulmányozzuk, olvasunk erről Zakariásban, olvasunk Jeremiásban, Ezékielben, Jelenésekben, Dániel könyvében olvasunk erről és tanulunk erről. El kell ismernünk, hogy Istennek a terve Izraellel nagyobb, mint amit mi érthetünk. Viszont ez az üzenet most nem csak Izraelről szól. Hanem általában a büszkélkedésről. Mert előbb, Róm 2-ben éppen a zsidóknak mondja kétszer is: Ne büszkélkedjetek!
Az első az volt, hogy az életemet értelmezzem hit által; a második ez, hogy tanulnom kell az életemet szeretettel értelmezni. Szeretettel nézni arra, akire és amire Isten szeretettel néz.
Miért büszkélkednék valaki ellen? Miért büszkélkednék valamelyik testvérrel szemben? A válasz az: Mert én jobb vagyok nála! Mi az, ami hiányzik ebből? A szeretet. A szeretet hiányzik ebből a képből. Ez megtörténik. Ám ha összemérem magam egy testvérrel, akkor 2Kor 10:12 vagy Péld 27:2 vagy Fil 2:3 azért hasonlítom magam, hogy azt tudjam mondani: Tisztelem a testvéremet, nagyra értékelem őt, magamnál nagyobbra tartom őt. Ez világos az Írásban.
Miért néznék így az emberekre? A válasz egyedül a szeretet. Ha azt nézem, hogy mennyire teljesít jól a testvérem, akkor találni fogok valamit, amiben nagyobb vagyok nála. Ha azt nézem, hogy hogy áll ő az életben, mennyire megy előre, mekkora hite van; ha így méricskélem, akkor mindig lenéző leszek, és mindig büszkélkedni fogok. Pál azonban azt mondja nekünk: Nem akarom, hogy tudatlanok legyetek efelől, hanem azt akarom, hogy legyen szeretetetek. Az életetekben legyen szeretet, és így nézzetek emberekre.
Vannak emberek, akik nem vágynak erre, és természetileg akarják értelmezni, az életük helyzeteit hit nélkül, egymást, a testvéreket szeretet nélkül. Pál azt mondja 1Kor 14:38-ban: Ha valaki tudatlan, akkor legyen az. Ha valaki nem akarja ezt, akkor legyen az, rendben van. Értelmezd az életet természetileg, ha akarod, de valamit elmulasztasz. Róm 3:17 nem fogod megismerni a békesség útját.
Ha nincs meg a hit értelmezése, ha nem a szeretet magyarázza, akkor a békesség nagyon tünékeny, megfoghatatlan a számodra. Erre van szükségem, megtanulni szeretettel nézni arra, amire Isten szeretettel néz. Szeretettel nézzek arra, amire Isten szeretettel néz, és gyűlölettel nézzek azokra, amikre Isten gyűlölettel néz!
Mit gyűlöl az Úr? Péld 6:16-19 Büszke szem – erről most beszéltünk –, a hazug nyelv – erről fog p. Shane tanítani kedden –, az ártatlan vért ontó kezek, az álnok gondolatokat forraló szív – az ármány, a ravaszság, a sunyiság –, a gonoszra sietve igyekvő lábak – hajlandóság a gonoszra –, hazugságot szóló hamis tanú – amikor valaki ellen beszélek, valakit lejáratok önérdekből –, és az, aki háborúságot szít az atyafiak között. Amikor azt mondom valakinek: Múltkor hallottam, hogy az egyik testvér kritizált téged.; ezzel megoszlást szítok a testvérek között. Mert ezzel azt mondom: Az ő szíve nem olyan feléd, amilyennek gondolod.
Arra van szükségünk, gyűlölni azt, amit Isten gyűlöl, szeretni azt, amit ő szeret. Ez az, amire szükségünk van. Ez az, amit tanulnunk kell. Itt kezdődik, hogy hogyan értelmezem az életem. Hit által? Ezt tanulnunk kell. Ebben gyakorolnunk kell magunkat. Ez nem olyan, hogy csak véletlenül megtörténik veled, hanem tanulni kell. Növekedni kell ebben. És az kell, hogy szeretetben értelmezzem a testvérem, úgy nézzek őrá, tiszteljem és becsüljem.
Ez az utolsó gondolat, amiről az apostolok nem akartak sötétségben hagyni minket, az a reménység volt. Reménység által éljük az életünket mi hívők!
1Thessz 4:13 Nem akarom továbbá, testvéreim, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak, hogy ne szomorkodjatok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük.
Nekünk van reménységünk. Ez a vers halálról szól. A halál, amivel mindannyian találkozunk. Vagy a magunké, vagy a másé. Mindannyian találkozunk vele. Pál azt mondja nekünk: Nem akarom, hogy tudatlanok legyetek efelől. Hanem azt akarom, hogy reménységgel gondolkodjatok. Mert 1Kor 15:55 halál, hol van a te fullánkod? Pokol, hol van a te diadalmad? Mert elnyeletett a halál diadalra. Azért, mert Krisztus legyőzte a halált. Nem csak meghalt a kereszten, hanem fel is támadt, és él ma. Erről szól, hogy a halál felől reménységünk van. Hogyan értelmezem a halált? Reménységgel?
Az egyik pásztor mesélte a történetet az édesapjáról. Nem volt jó a kapcsolatuk, nem volt sok szeretet közöttük, de az édesapja megtért, talán az utolsó hetében, és minden megfordult. Azon az utolsó héten minden más volt. Szeretet volt. És figyelj, úgy beszél róla: Édesapám a mennyben van. Tyű! Ez a reménység, amiről beszélünk a halállal szemben.
Mi van a világgal? Jézus jön – erről szól ez a vers, 1Thessz 4:13. Jézus visszatér, jön az elragadtatás. Van reménységünk. Szeretnélek bátorítani ebben, hogy értelmezzük az életünket, a világunkat reménységgel. Erről beszél, amikor Jer 17:9-ben azt mondja: átkozott az az ember, aki emberben bízik. Ez azt mondja nekünk, hogy a reménységünk ne emberekben legyen. Ne hamis reményünk legyen, hanem olyan reményünk, ami Isten Igéjére alapozódik.
Péter is beszélt erről 2Pét 3:8-ban: „Ne legyetek tudatlanok efelől! Az Úrnál egy nap olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő, mint egy nap.” Miért mondta ezt? Azt akarta, hogy reménységünk legyen. Legyen reménységünk, ami a kijelentésre alapul, ami Isten Igéjére alapul, ami az új szívre alapul. A mi életünk, a mindennapi életünk – nem csak a jövőnkre van reményünk, hanem a jelen időre is.
Azt mondja 1Kor 12:1 nem akarom, hogy tudatlanok legyetek a szellemi ajándékok felől. Nem tudom, te hogyan vagy ezzel, de nekem rendkívüli örömöt és reményt ad, hogy Isten adott nekem ajándékokat a gyülekezet javára. Adott nekem szellemi ajándékokat a gyülekezet javára. Amikor felébredek reggel, még ki sem kell nyitni a szemem, nem is kell belenéznem a tükörbe, hogy hitvány módon érezzem magam, és már tudom: Ez a nap nem lesz könnyű! Akkor arra gondolok: „Isten adott nekem szellemi ajándékokat erre a napra. Isten velem van ezen a napon. Isten használni akar engem ezen a napon.”
Amikor hétfő reggel felébredsz, kinyitod a szemed: Dolgozni kell menni!; vagy: Nincs munkám! – ez a két alternatíva –, akkor vedd ezt a szívedre: „Isten adott nekem szellemi ajándékokat erre a napra. Ma használni akar engem az Ő akaratában.” Nekem ez óriási reményt ad. Bátorítsd magad ezzel! Pál elmondta ezt: Reménység! Reménység a halálra, a világra, a jövőre, a mai napra.
És ráadásul ez az, ahol nagyon sok reményt kapok, Krisztus Teste, 2Kor 1:8-14. A gyülekezet – nagyon sok reményt tapasztalok meg ezen a helyen. Mert ott arról beszél Pál: „Elképesztő nyomás alatt voltunk, de tudtuk, hogy imádkoztok értünk. Tudtuk, hogy velünk vagytok. Tudtuk, hogy szerettek bennünket. Ez jelentett nekünk valamit.”
Ez olyasmi, ami nekünk is megvan a Krisztus Testében, tudom, hogy a testvérek imádkoznak értem. Tudom. Még nem is tudom, hogy ki, de aztán néha hallom, hogy imádkozott valaki értem, és hálás vagyok érte. Tudom, hogy ez történik. Szeretjük egymást, van reményünk egymásra nézve, és van bizalmunk, hogy Isten növekedést ad nekünk.
Olyan könnyű az életedet, az eseményeket természetileg értelmezni, és nem hit által! Olyan könnyű az embereket természetileg értelmezni, és nem szeretet által. Olyan könnyű az életedet, az idődet természetileg értelmezni, és nem reménységen keresztül! Viszont Isten ezt adta nekünk, és ez olyasvalami, amit tanulhatunk. Minden hívőnek a joga. Neked erre jogod van, hogy ebben növekedj. Erre neked jogod van, hogy te ebben járj.
Neked jogod van, hogy egyre nagyobb legyen az életedben, hogy egyre több mindent tudj szeretetben látni, hogy egyre nagyobb hited legyen a helyzetekre, hogy egyre nagyobb reménységed legyen. Nem azért, mert minden jól ment, nem azért, mert minden úgy sült el, ahogy én gondoltam, nem azért mert minden tökéletes az életemben, hanem mert az Úr keze benne van ebben. Tudom, hogy elvégzi, ami engem illet, és Ő fog végigvinni engem az életen. Ámen.