Azok kedvéért teszem fel, akik talán nincsennek rajta a Facebook oldalon.
George Lazar áldozatai...
Mostani bejegyzésemet a kényszer szülte, végtelenül sajnálom, hogy írásomat egyáltalán meg kell jelentetnem. Nem magam miatt, hanem George Lazar (Lázár György) áldozatai miatt teszem. Igen: annak az embernek áldozatai vannak.
Él az Egyesült Államokban, Kaliforniában egy magát újságírónak nevező ember, George Lazar. A közösségi médiában rendkívül aktív férfi írásait rendszeresen megjelentetik több magyarországi médium is. „Független amerikai magyar oknyomozó újságíróként” hivatkoznak rá.
Írásom közzététele előtt megkerestem az „újságíró” „céltábláit”, akik döbbenetes dolgokról számoltak be. A megkeresettek között volt idős és fiatal, nő és férfi, Amerikában, Kanadában és Magyarországon élő ember, volt közöttük diplomáciai munkát végző, rendezvényszervező, lelkész, újságíró, ösztöndíjas diák, vállalkozó és civil is.
Többségük félelemről beszélt, volt, aki beszélgetésünk közben omlott össze mentálisan. Több ember (!!!) orvosi segítségre szorult George Lazar róla írt lejárató cikkei után! Nos, ez utóbbi mondat miatt született meg ez a bejegyzés!
George Lazar írásainak túlnyomó többsége ugyanarról a magyar politikusról és a rendszeréről szól. Az író gyűlöli az adott politikust és a rendszerét. Ehhez minden joga megvan, hiszen vélemény-, és szólásszabadság van. Amihez George Lazarnak nincs joga: gyűlöletével összekenni vétlen embereket, nincs joga ténybeli hazugságokat közölni, embereket hamisan rágalmazni, nincs joga megalázni őket.
Évek óta gondolkozom azon, hogy mit csináljak ezzel az egésszel kapcsolatban, senki sem mondhatja, hogy hirtelen felindulásból írom soraimat. Bár ez az írás nem rólam szól, személyes érintettségem a következő:
A számomra ismeretlen George Lazar írásban keresett meg engem azzal, hogy következő cikke egy általam jól ismert személyről szól majd. Információkat kért és várt tőlem. Morális alapok miatt -tájékoztatásként- felhívtam a szóban forgó személyt, aki Geogre Lazar neve hallatán sírásban tört ki, közölte, hogy ez az ember felmérhetetlen károkat okozott neki a magánéletében és a munkájában egyaránt, majd rosszullétre hivatkozva letette a telefont.
Mindezek után nem válaszoltam az engem megkereső, s későbbi privát üzenetében a munkámat megdicsérő George Lazarnak, akiről korábban sosem hallottam.
Akkori megkeresése – majd munkám dicsérete- s válaszom elmaradása óta George Lazar több, mint húsz írásában gyalázott, mocskolt engem, konkrét ténybeli hazugságok tömkelegével fűszerezve „cikkeit”. Sőt: egy idő után elkezdte zaklatni az ismerőseimet, adatokat kérve, immár rólam.
Írásaiban rendszeresen szélsőjobboldali propagandistának, szélsőséges eszmék „arcának”, „oszlopának”, képviselőjének nevez; emellett azt is jelzi, hogy mindezt anyagi ellenszolgáltatásért cserébe teszem. Csak egyetlen példa, most még konkrétumok nélkül: azt állította, hogy egy -általa szélsőjobboldalinak titulált- rendezvényen, olyan -általa szélsőjobboldalinak nevezett- politikusokkal léptem fel közösen, akikkel életemben soha nem találkoztam, volt, akiről azt sem tudtam, hogy kicsoda. George Lazar szerint mégis velük „léptem fel” szélsőséges eszméket népszerűsítve.
Ez tehát összeesküvés-elméletének központi eleme, miközben több alkalommal is utalgat arra, hogy amerikai tevékenységem illegális lehet. Emellett felszólított, hogy igazoljam (neki) az amerikai jogi státuszomat, munkám jogszerűségét, s azt is jelezte, hogy különböző hatóságokhoz kellene fordulni miattam. Velem kapcsolatos ténybeli tévedései, hazugságai, igaztalan rágalmai száma tucatnyi. Ismétlődő bejegyzései után rendszeresen kaptam privát üzeneteket olyanoktól, akik kifejtették, hogy „csalódtak bennem”, „nem gondolták volna rólam”, sajnálják, hogy „pénzért eladtam magam”, stb...stb...
Mostanáig szó nélkül hagytam mindezt, hiszen ittlétem jogszerűsége megkérdőjelezhetetlen. Egyszerűen csak nem értettem, hogy ez az ember miért csinálja mindezt. Válaszadáson sosem gondolkoztam, hiszen -egyrészt- azzal nyilvánosságot adnék egy engem (is) gyalázó embernek, másrészt: konfliktuskerülő ember vagyok, nagy tűréshatárral.
Ugyanakkor egy itteni magyar ember -az én történetemet nem ismerve- azzal keresett meg, hogy egy bizonyos George Lazar írásai miatt szakorvosi segítséget kellett kérnie, mert az idegösszeroppanás határára került, addigi munkáját képtelen volt tovább ellátni. Mentálisan összeomlott. Elkeseredettségében hozzám fordult.
Tapasztalatom megdöbbentő:
Síró, zokogó, megfélemlített és megrendült emberekkel beszéltem. Voltak, akikkel személyesen is találkoztam, közülük egy hölgy annyira rosszul lett, hogy a jelenlétemben (!!!) elhányta magát (!!!). Nem értette, hogy miképpen lett belőle egy kitalált szélsőjobboldali összeesküvés szereplője.
Szinte mindegyik beszélgető-partnerem ténybeli hazugságok sorozatáról számolt be. Volt rendezvényszervező, aki azt mesélte, hogy a szőnyegen fekve, összegörnyedve remegett, majd kért orvosi segítséget, miután elolvasta magáról, hogy szélsőséges eszméket szolgál ki. Volt, aki a munkahelyét hagyta ott (!!!), annyira megviselte, hogy George Lazar „cikke” után milyen támadásokat kap. Volt, aki rendszeres (!!!) orvosi segítséget vett igénybe.
Mivel a „cikkek” nevesítve vannak és mindenkinek a fényképe is szerepel a bejegyzések mellett illusztrációként, így a szereplők direkt céltáblává váltak. Rákérdeztem az érintetteknél, hogy adtak-e engedélyt képmásuk, fényképük felhasználásához?! A válasz kivétel nélkül az volt: NEM!
George Lazar gyakran utal az amerikai hatóságok értesítésére, hiszen folyamatosan sejteti, hogy írásainak egyes szereplői illegális tevékenységet folytatnak, nem a törvényeknek megfelelően járnak el, csalnak.
A nevesített érintettek között volt, aki egyszer csak arra eszmélt a semmiből, hogy mocskolódó üzenetekkel zaklatják. Az áldozatok úgy érezték, hogy ami velük történt, az direkt károkozás, amelyből a „cikkek” írójának haszna nincs, a cikk meghurcolt szereplőjének viszont jelentős kára származik. Van, aki úgy fogalmazott: „valósággal belebetegedtem abba, hogy fogalmam sincs miért történt ez meg velem”.
Ez az ember az újságírást jelentős mértékben károkozásra használja fel, ami az újságírói hivatás morális rendje ellen van. A „cikkekben” nevesített szereplőket megkeresve megdöbbentett, hogy egyesek mekkora érzelemmel, keserűséggel és fájdalommal beszélnek az általuk átélt lelki megpróbáltatásokról. Közös elem volt náluk a tehetetlenség és az, hogy további lejáratásoktól félve nem mertek válaszolni, nyilvánosan kiállni magukért. Többen említették, hogy szégyenkeztek a saját családtagjaik, munkatársaik, barátaik előtt. Hatan (!!!) beszéltek nekem úgy az általuk átéltekről, hogy mondanivalójukat sírva fejezték be.
Adatgyűjtő munkám során többen jelezték: egy esetleges hatósági eljárás keretében hajlandók elmondani mindazt, ami velük történt, és szükség esetén részletes tanúvallomást is tesznek. Most már tudják: nincsenek egyedül. Sajnos túl sokan vannak!
Amiről most írtam, az a jéghegy csúcsa. Az adatellenőrzés egyértelműen bizonyítja, hogy „George Lazar „újságíró” sokszor tényekkel könnyen cáfolható hazugságokat terjeszt, félretájékoztat, embereket mocskol, rágalmaz. Volt sajtótermék, amely szakmánk szabályai szerint listázta a ténybeli hazugságokat.
George Lazar tevékenysége az érintettek számára félelemkeltő, károkozó. Bár sok emberrel vettem fel a kapcsolatot, vélelmezhetően George Lazarnak további áldozatai is lehetnek. Amennyiben valaki érintettnek érzi magát, privát üzenetben kereshet engem. A megkereséseket a lehető legbizalmasabban kezelem.
Ez az írás azért született, hogy az áldozatok érezzék: nincsenek egyedül. Az ártatlanul meghurcoltak eddig féltek felemelni a szavukat, megvédeni saját magukat, a becsületüket; s bár tőlem nagyon távol áll az ilyesfajta konfliktus, most felvállalom, magamért és másokért.
Szeretném, hogy mások is tudják: az újságírás nevében, az újságírói hivatást felhasználva nem lehet mások lelkét tudatosan megnyomorítani. Soha és senkinek. Aki pedig ezt megteszi, az nem igazi újságíró. Még egyszer mondom: ez az ember tényekkel könnyen cáfolható hazugságokkal sérti meg emberek becsületét, gyalázza meg méltóságukat!
Bejegyzésem másik célja az volt, hogy azok a magyar nyelvű sajtótermékek, amelyek (még) közlik George Lazar (Lázár György),„független amerikai oknyomozó újságíró” cikkeit, tisztában legyenek a fentiekkel.
Zárszóként, hangsúlyosan: ahogy írtam, az esetekkel kapcsolatban ez csak a jéghegy csúcsa, a konkrétumok -bár rendszerezve vannak- még említésre sem kerültek.
Most pedig szeretnék visszatérni oldalam értékrendjéhez: érdekes és értékes történetek és személyek bemutatásához. Nem szeretnék részt venni semmiféle sárdobálásban és konfliktusban, ugyanakkor a nálam meglévő adatok és a közelmúlt kutatómunkája arra ösztönzött, hogy kiálljak azok mellett, akiknek hazugságokkal megalázták az emberi méltóságát, s akik egyedül nem tudtak kiállni magukért.
Barátsággal: Vujity Tvrtko
Utóirat: bár lementhettem és idetehettem volna George Lazar fényképét, inkább a saját fotómmal illusztráltam a bejegyzésemet, egyszerűen azért, mert én még ebben a helyzetben sem teszem meg azt, amit ő megtesz másokkal.