A hazaszeretetről
Mező Gábor beszélt tegnap New Yorkban arról (is), hogy miként néztek sokan Wass Albertre és Márai Sándorra: Hazaárulóként.
És ez útközben hazafelé vezetve mélyen elgondolkodtatott.
Két zseniális elme. Két rendszerkitagadott. Két magyar, akiknek disszidálniuk kellett egy külhonba. Két hazaszerető ember, akik őrlődtek a két világ között.
Márai heti rádióműsort vezetett a „Vasárnapi levelek / New York-i levelek” című sorozattal. Száműzetésben is folyamatosan magyarul írt: regényeket, esszéket, naplókat – ezzel életben tartotta a magyar irodalmat és saját lelkét a határon túl. Művei folyamatosan emlékeztették közönségét a magyar történelemre, identitásra, a polgári erényekre.
Ahogy Márai írta:
„Hazaszeretetre nem tudlak megtanítani: őrült az, aki önmagát tagadja.”
Wass Albert pedig morális vezető, kulturális örökségőrző és fáradhatatlan szószóló volt a világ szétszórt magyarsága számára. Regényei, versei, esszéi életben tartották a magyar történelmet, néphagyományt és értékeket azok között, akik féltek, hogy elveszítik nyelvüket és identitásukat. A második generációs magyar amerikaiak számára Wass volt az az író, akin keresztül megtanulták, mit jelent magyarnak lenni.
És mégis hazaárulóként tekintettek rájuk – vagy „amerikai ficsúrokként”, akiket le lehetett nézni, mert nem a magyar földön "szenvednek".
Nem tudom nem látni a hasonlóságokat aközött, amit ők megéltek, és aközött, amit én (biztosan sok más ember mellett) megélek. Nem a nagyságunkat hasonlítom össze velük, hanem az emberségünket.
Én is őrlődöm a két világ között. Bár nekem volt választásom, és senki nem toloncolt ki, a döntés sosem volt egyszerű. Minden út a reptérre morális és gyakran fizikai fájdalom. A magyarságom mindig is a legfontosabb identitásom volt, mégis rám tekintenek úgy, mint aki kevésbé „magyar” , mert most nem a magyar földön "szenvedek". Amikor hazamegyek, gyakran én vagyok a „beképzelt, gazdag amerikai ficsúr”.
De mi van, ha a magyarság fennmaradásához, életben tartásához, erősödéséhez igenis kellenek a külhoni magyarok?
Mi van, ha a hazaszeretet úgy manifesztálódik, hogy egy külföldi gondolata megváltozik Magyarországról?
Mi van, ha úgy manifesztálódik, hogy Manhattan közepén büszkén viseled a kokárdát március 15-én, és elmondod, mit jelent?
Mi van, ha úgy manifesztálódik, hogy egy egyetemi hallgatóságnak elmagyarázod, mit jelentett a kommunizmus Magyarországon?
Mi van, ha… a hazaszeretet nem csak azt jelenti, hogy budapesti állandó lakcímed van?
Mi van, ha a hazaszeretet azt is jelenti, hogy elfogadom és tisztelem azt a tényt, hogy aki magyar, az mindenhol magyar?
Mert ahogy Wass Albert írta:
„A hazaszeretet nem szó, hanem cselekedet. Amit megteszel érte, az vagy te magad.”