A nyugati pénzügyi tőke megtiltotta Antall Józsefnek, hogy az
államadósságot a saját elképzelése szerint kezelje - állítja Bogár
László. A közgazdász szerint hazánk - már a rendszerváltást megelőzően
- egy globális és végtelenített adósságszivattyúnak, egy kifosztó
szivattyúnak lett az áldozata.

"Antall Józsefet 1990 elején, amikor még nem volt miniszterelnök, de
már látható volt, hogy ő lesz a soron következő kormány feje, számos
alkalommal vitték el azokba a nyugat-európai pénzpiaci központokba
(Frankfurt, Párizs, London), amelyek a világ pénzhatalmának európai
centrumai voltak" - mondta Bogár László közgazdász az Echo Televízió
Kiút többszemközt című műsorában. Bogár László szerint Antall
Józsefnek alkalma nyílt mindenkivel találkozni, aki ebben a
pénzhatalmi rendszerben számít. A kilencvenes év végén drámai hangú
beszélgetésen mondta el Bogár Lászlónak azt, hogy mi történt ezeken a
beszélgetéseken. A rendszerváltás első miniszterelnöke szerint egy
globális vélemény hatalmi terrorja nyilatkozott meg a találkozókon.

       "A bankárok udvariasan, de igen határozottan jelezték
Antallnak, hogy mi az, amiről soha semmilyen körülmények között nem
szabad beszélni. Nemcsak neki, de a kormányzati rendszer egyetlen
tagjának sem" - mondta Bogár László, aki az Antall-kormányban
politikai államtitkár volt.

       A közgazdász szerint ilyen volt az adósság problémaköre, amely
valójában egy negatív nemzeti vagyon. Tilos volt továbbá az adósság
könnyítéséről vagy a fizetés átütemezésének akárcsak a lehetőségéről
is beszélni. "Az ország népe logikusan számíthatott volna rá, hogy az
adósságot eltörlik, vagy legalábbis felvetik ennek lehetőségét, mint
ahogy ez Lengyelországban történt, ahol az adósság egyharmadát
elengedték" - hangsúlyozta a közgazdász. Elmondta, hogy tilos volt
arról is beszélni, hogy az ország egy végtelenített
adósságszivattyúnak, egy kifosztó szivattyúnak az áldozata lett. Bogár
László szerint arról végképp nem szabadott értekezni, hogy a hatvanas
évek végén, a hetvenes évek elején hogyan és kik konstruálták meg azt
a rendszert, amelynek nyomán az országot belehajszolták egy olyan
adósságcsapdába, amelyből nem lehet kikecmeregni.

       Antall Józsefnek azt is megtiltották, hogy a nemzeti vagyon
kifejezést használja. A statisztikai évkönyvben 1989-ben szerepelt
utoljára a nemzeti vagyon kifejezés. 1990-től - Antall József is ezt
örökölte - már nem szerepelt ez a fogalom a statisztikai évkönyvben,
amelyet a globális világképre hivatkozva szüntettek meg.

       "Antallnak arról sem szabadott beszélnie a nyilvánosság előtt,
hogy a hazánk területén ideiglenesen állomásozó multinacionális
vállalatok - amelyek azóta letarolták a magyar gazdaságot - milyen
alkuval jönnek be Magyarországra. A legutóbbi időkig szigorúan tilos
volt tudni, hogy mintegy hatezermilliárd forint nemzeti ajándékot
(állami támogatást, adókedvezményt) kaptak ezek a vállalatok, többet,
mint amennyi adót és járulékot befizettek az államkasszába" - mondta
Bogár László. A közgazdász szerint a multik nemcsak ingyen használják
a játéktereinket, de még nemzeti ajándékokban is részesülnek.
       A sors fintora, hogy Soros György és Andrew Sarlos azt
javasolta Antall Józsefnek, megvásárolják Magyarország
adósságállományát, amely akkor huszonkétmilliárd dollárra rúgott.
Ennek fejében a nemzeti vagyon legértékesebb darabjait kellett volna
átadni az üzletembereknek. "Antall akkor azt válaszolta - nem szokott
ilyen kifejezéseket mondani -, hogy ez kommunikálhatatlan, ezzel ő nem
tud kiállni a magyar társadalom színe elé. Nem tudja elmondani, hogy a
Nyugat, amelytől a felszabadításunkat vártuk, azzal kezdi a
felszabadításunkat, hogy az adósságunk fejében elveszi a nemzeti
vagyonunkat. A dolog tragédiája az, hogy eltelt húsz év, az adósságunk
százmilliárd dollárral több, mint akkor volt, közben pedig eltűnt a
nemzeti vagyon" - mondta a közgazdász, akinek az a véleménye, hogy
rosszabb helyzetben vagyunk, mintha Antall József elfogadta volna
Sarlos és Soros ajánlatát.

       Bencze Izabella, a volt Kincstári Vagyoni Igazgatóság egykori
vezérigazgató-helyettese szerint a fejlett demokráciákban az állami
vagyon tíz és harminc százalék közötti arányt képvisel a
magántulajdonnal szemben. "Magyarországon a szocializmusban
kilencvennyolc százalék körül volt az állami tulajdon aránya.
Felgyülemlett egy hatalmas vagyon, amelyet ha egy olyan típusú
privatizációval értékesítettek volna, amely a bevételeket az
államháztartásba vezeti be, az adósságokat ebből próbálja meg
lefaragni, és senki nem lop el semmit, akkor ma Európa egyik
leggazdagabb állama lehetnénk" - mondta Bencze Izabella. A jogász azt
mondja, hazánkban a hivatalos kommunikáció szerint a reprivatizációt
azért nem lehetett választani, mert annak költségeit a költségvetés és
az állam teherbíró képessége nem viselte volna el.

       Bogár László kijelentette, hogy a reprivatizáció, amelyet
Csehországban megvalósítottak, számunkra tiltva volt.

       "Trianon miatt volt globális parancs a reprivatizáció
megtiltása. A környező országok könnyen reprivatizáltak abból a rabolt
vagyonból, amelyet véres koncként Trianon után kaptak, s a magukénak
tekintettek. Ezt a Nyugat, a globális hatalmi rendszer is elismeri. Mi
lett volna, ha Magyarországon visszavezetjük a történelmi
reprivatizációt? A Nyugatnak kényes kérdésben kellett volna állást
foglalni: legitim döntésnek ismeri-e el a trianoni békeszerződést. Ezt
a Nyugat el akarta kerülni" - mondta Bogár László.
       Wiedemann Tamás