HÚSZ ÉVE OMLOTT LE A BERLINI FAL
rock
Ma húsz éve omlott le a Berlini fal. Miközben világszerte lelkesen
ünnepelnek, azon gondolkodom, mit rontottunk el. Hogyan lehetséges,
hogy a 2006. október 23-án - diktátor elődjei hagyományainak
megfelelően - a nép közé lövető kormány tagja, Göncz Kinga az Európai
Parlament Szabadságjogi, Rendészeti és Igazságügyi Bizottsága
alelnökeként feszít a brüsszeli pulpituson - egyébként Gál Kinga
fideszes bizottsági alelnök oldalán, kedélyes, barátságos közösségben.
Hogyan lehetséges, hogy mindkét alelnök asszony, s velük szinte az
egész EP udvariatlan kekeckedésnek tekinti részemről, hogy a
szemkilövető MSZP-s Göncz e bizarr tisztsége ellen folyamatosan
tiltakozom, s a helyzetet Európa szégyenének nevezem.
Hogyan lehet ilyen körülmények között falbontást és "rendszerváltást"
ünnepelni? Hogyan lehetséges, hogy ugyanekkor börtönben sínylődik a
már bevallottan is csalásokon alapuló választás szavazócéduláinak
újraszámolását követelő, s a szovjet emlékműről a sarló-kalapácsot
eltávolító Budaházy György? Hogyan lehetséges, hogy a sukorói és egyéb
gyalázatos korrupciós ügyek feltárására alakult Razzia csoport 15
másik tagja is előzetes letartóztatásban van vezetőjükkel, Budaházyval
együtt? Miféle falbontás és miféle rendszerváltás volt ott, ahol
szinte senki nem kérdez rá: milyen bizonyítékok alapján, milyen jogon
tartanak fogva hosszú hónapokon át 16 ellenzékit? Miért tűrjük, hogy
megismétlődhessen a csengőfrász, az önkényes letartóztatások,
koncepciós eljárások sztálinista-rákosista gyakorlata? Tudják-e
egyáltalán a magyar emberek, hogy 16 hazafit szinte minden lehetséges
emberi jogi norma megsértésével tartanak rács mögött? Tudják-e, hogy
ez bárkivel előfordulhat, aki határozottan szembe mer szállni az
elnyomással és az országrombolással, hazánk kifosztásával?
Három évvel ezelőtt a ma is regnáló hatalom több száz embert vetett
fogságba, kínzott meg a börtönökben, s tett ki koncepciós
eljárásoknak. Ezt ma már tényként tudjuk, hiszen bírósági ítéletek és
peren kívüli egyezségek sokasága állapította meg jogaink és
méltóságunk lábbal tiprását. Hány kormánytagot, hány rendőrségi
vezetőt, hány ügyészt és hány bírót vontak felelősségre mindezért?
Egyet sem! Éppúgy, ahogy a "rendszerváltás", a ma ünnepelt "fal-
leomlás" után sem kerültek felelősségre vonásra az MSZP elődpártját
szolgáló főbűnösök. Megúszták. Ezért szemtelenedtek el, s ezért merték
kilőni a magyarok szemét az ötvenedik évfordulón, s ezért merték
megismételni ÁVH-s eljárásaikat. Megtapasztalhatták, hogy ismét
megúszták. Ezért most folytatják.
"Itt a Terrorista Elhárító Szolgálat. Felemelt kézzel jöjjön ki a
házból!" -mondják hangosbemondón az éjszaka sötétjében az ötvenkilós,
huszonnégy éves, halálra rémült fiatalasszonynak. Majd a házba
benyomuló többtucat álarcos kommandós tíz órán át végez házkutatást
hatósági tanú, jegyzőkönyv, vagy bármilyen törvényes garancia nélkül.
"Itt kell lennie a robbanóanyag receptjének is" - mondja a sok nyomozó
egyike egy másik családi otthonban a "gyanúsított" édesanyja
szakácskönyvét órákon át akkurátusan lapozgatva, győzelmi zászlóként
lobogtatva a háztartási tölcsért és négy üveget. A harmadik
"terrorista-gyanús" személyt akkor veszik őrizetbe, amikor
kerekesszékben az iskolabuszhoz szállítja fogyatékos gyermekét, akit
azóta sem láthatott, mert a 16 "veszélyes bűnöző" nem tarthat
kapcsolatot hozzátartozóival. A fiatal gyógypedagógus feleség
halálfélelmében is elneveti magát, amikor a kommandósok diadalittasan
vetik rá magukat a kisgyermek pöttyös labdájára "Ebben lesz a keresett
robbanóanyag!" felkiáltással. (A tragikomédiákat végigélő
hozzátartozók ekkor még nem sejtik, hogy a bohózatok életfogytiglani
szabadságvesztés előjátékai is lehetnek.)
Minden erőfeszítés ellenére sehol nem találnak valós bizonyítékot
semmiféle bűncselekményre, ezért "bűnjelként" a gyanúsítottak
politikai nézeteit tükröző nemzeti érzelmű folyóiratokat, a Magyar
Szigetről hazahozott szóróanyagokat, nemzeti rockzenei CD-ket és
hasonlókat foglalnak le. S persze számítógépeket, anélkül, hogy az
adatok megváltoztathatatlanságát bármilyen módon biztosítanák, az
elfogadott jogi normáknak megfelelően. Még eljátszani sem próbálják,
hogy bármi is másként történne, mint az ötvenes években.
Úgy tűnik, a rendészeti miniszter úri becsületszava a garancia az
európai emberi jogi normák betartása helyett. Mivel valódi bizonyíték
sehogy sem jön össze, hát kreál egyet maga a rendészeti miniszter. Az,
hogy a robbantásos filmfelvétel koholt volta kiderül, nem zavarja
abban, hogy továbbra is hiszterizálja az egész lakosságot, azt üzenve,
hogy nem a szemkilövető pártoktól és nem az országot kifosztó
kormánytól, hanem a mindezeket leleplező, s velük szemben fellépő
Budaházyéktól kell félniük. (Mindezek nem egy rossz álom epizódjai,
hanem húsz évvel a berlini fal leomlása után, egy EU-tagállamban,
Magyarországon megtörtént gyalázatos tettek sorozatának valós példái,
az újjászülető sztálinista diktatúra, a fal-visszaépítés
cselekedetei.) Ilyen körülmények között készülünk a hatodik
"demokratikus" választásra a berlini fal oly' felszabadultan ünnepelt
leomlása után.
A diktatúra és a demokrácia között nem az a különbség, hogy az
egyikben Trabanton járunk, a másikban Suzukin. A diktatúra és a
demokrácia között az a különbség, hogy az elsőben az ember
kiszolgáltatott, megfélemlített bábként tűri el egy szűk, kivételezett
csoport döntéseinek következményeit. A demokráciában nem passzív
elszenvedője, hanem alakítója a döntéseknek, a saját maga, a
közössége, a hazája sorsának. Más szavakkal: állampolgárként, s nem
kiszolgáltatott alattvalóként élhet. Részt vehet a közéletben, részt
vehet a politikában és valódi alakítója lehet a nemzete és a világ
sorsának. Ezt a jogot, ezt a lehetőséget vették el tőlünk. A nemzeti
vagyon kiárusításával, az emberek tömeges elszegényítésével, a magyar
vállalkozók és gazdák tudatos tönkretételével, s az ez ellen harcolók
folyamatos megfélemlítésével, megbüntetésével. Úgy akarnak minket
alattvalóvá tenni, hogy a tényleges, valódi változást, igazságosságot
követelő embereket és erőket büntetőeljárásokkal, folyamatos
gyalázkodással igyekeznek ellehetetleníteni, megsemmisíteni. Nem
mondanak le arról, hogy minket, nemzeti érzelmű, igazságosságot
követelő magyarokat "randalírozó kisebbségre" és "csendes többségre",
"szélsőségesekre" és "kulturáltakra" osszanak. Semmilyen eszköztől nem
riadnak vissza a magyar nemzet megosztása, erőink szétforgácsolása,
hatalmuk megtartása érdekében.
Ezért van szükség radikális változásra, ezért nem lehet felszabadultan
ünnepelni a falbontást. Ünneplésre akkor lesz okunk, ha megszabadulunk
az elődeik nyomán szemünket kilövető, otthonainkat házkutatás címén
minden jogszabály félretételével feldúló, koncepciós eljárások
indítására alkalmas bizonyítékokat hamisító sötét erőktől. S ha majd
nemcsak eltüntettük őket a hatalomból, de felelősségre is vontuk. Le
kell győznünk őket úgy, hogy soha többé ne tudjanak visszatérni.
Ma húsz éve bontották le a berlini falat. Ha mi magyarok nem ébredünk
sürgősen öntudatra, s nem vesszük vissza a hazánkat a szabadság elé
mindig falakat húzó diktátoroktól, akkor lassacskán feltehetjük a
kérdést: "Minek bontották le?"
Morvai Krisztina,
a Jobbik EP-delegációjának vezetője
tur...@shaw.ca
wrote:
>"Minek bontott�k le?"
"Jeder F�nfte will die Mauer zur�ck"
LOL