Rejtélyes öngyilkosságok és a Szcientológia Egyház
misa...@vipmail.hu
Rejtélyes öngyilkosságok és a Szcientológia Egyház
A mellékhatásokról kérdezze etikai tisztjét
"Kedves István, a nyilvántartásunk szerint csak 1961 forint van a
számládon. Kérjük, küldj még adományt" - olvassa Horváth
Istvánné hónapról hónapra a férjének küldött levelekben.
Ezekre az írásokra azonban már senki sem válaszol. Horváth István
ugyanis - túlesve egy méregtelenítő kúrán és több
szcientológiai gyógykezelésen - az idén május 6-án
öngyilkosságot követett el. A 37 éves férfi felgyújtotta magát a
kertjében.
Betegsége 2004-ben hát- és mellkasi fájdalmakkal kezdődött.
Horváth István fejlesztőmérnök volt a Matávnál, 2003-ban "az év
emberének" választották meg a cégnél.
Horváthot több szakorvos is megvizsgálta, de nem találtak nála
semmit. Ekkor pszichiáter kezdte el kezelni depresszióval.
(A Szcientológia Egyháznak határozott véleménye van a
pszichiátriai kezelésekről. Az egyházhoz kapcsolódó alapítvány,
az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért [angol rövidítése:
CCHR] prospektusokban tájékoztatja az embereket arról, hogy milyen
"bűncselekményeket követnek el ma a világban a pszichiáterek". Nem
kizárt, hogy az egyház mély pszichiáter-ellenessége abból fakad,
hogy alapítójukat, L. Ron Hubbardot is kezelték hasonló
intézményben.)
Eleinte úgy tűnt, Horváth gyógyszeres kezelése eredményes lehet,
panaszai enyhültek. Kis idő múltán azonban bejelentkezett hozzá
egy auditor (ők valami hasonló funkciót töltenek be a
szcientológiában, mint más egyházakban a papok), Demecs István
személyében, aki egyébként a sógora volt.
Horváth szülei most úgy gondolják, mindkét gyermeküket
elvesztették. Fiuk meghalt, lányukkal, Demecs feleségével a
történtek óta pedig nagyon megromlott a viszonyuk. Elmesélik, hogy
a fiukat Demecs István és a felesége - azaz Horváth húga -
beszélték rá, hogy azonnali hatállyal hagyja abba az orvosi
kezelést, inkább ők gyógyítják tovább a Szcientológia Egyház
bevett módszerei szerint, százezer forintért. Demecs István
felhívta Horváth kezelőorvosát is, hogy közölje vele: "kivonják
Istvánt a drogkezelés alól".
A pszichiáternő kérésemre elmeséli, hogy csak párszor
találkozott Horváthtal, a férfi szerinte nem volt súlyos
állapotban.
Horváth István a szcientológusok beavatkozásának kezdetén
táppénzre ment. Mivel Demecs megtiltotta a férfi családjának, hogy
találkozzanak vele, amíg a kúra tart, így ők csak Horváth
későbbi beszámolóiból értesültek arról, miből is állt ez a
kezelés: napi öt-hat órán át 90-100 fokos szaunázásból és
mérhetetlen mennyiségű vitaminfogyasztásból. Mindezt a műszaki
főiskolai végzettségű Demecs írta elő. A "méregtelenítés"
alatt Horváth nagyon roszszul volt: Demecs és felesége mesélte el a
családnak, hogy "István mindent összehányt, nagyon büdös volt,
nem győzték a törülközőket mosni".
(Demecsnek egyébként nem ő volt az egyetlen páciense, Horváth
mellett egy nőt is hasonló módon gyógyított - annak családja
azonban még idejében megelégelte a "kúrát", és kivette a kezei
közül.)
Demecs javaslatára Horváth István közben különböző
szcientológiai tanfolyamokra kezdett járni. Vele tartott Budapestre
Demecs és felesége is. Ilyenkor mindig Horváth fizette a benzint, az
ebédeket, mindent ő vásárolt. A tanfolyami díjak, adományok és
az örökös szcientológiai tagság megváltása mindöszszesen 682
078 forintjába került Horváthnak, erről az összegről van számla,
amelyet a Szcientiológia Egyház állított ki. Családja szerint
további több százezer forintot is kifizetett, aminek azonban nincs
nyoma. Valamint egymillió forintot adott még külön Demecsnek.
2004 októberére Horváth állapota teljesen leromlott. Miután neje
nem volt hajlandó belépni a Szcientológia Egyházba, Horváth
betegségének az okát már abban látták, hogy a felesége nem
szereti eléggé. Horváth olyan súlyos pszichés állapotba került
ekkorra, hogy már a Szcientológia Egyház sem tartott rá igényt:
szüleivel csak azt közölték, hogy elkövetett egy "ártó" tettet,
ezért "etikai tisztet" jelöltek ki a számára.
Demecs István egyetlen kérdésemre sem volt hajlandó válaszolni.
Egyetlen dolgot bizonygatott: azt a bizonyos egymillió forintot ő
kölcsönbe kapta Horváth Istvántól. Arra a kérdésemre, hogy mit
jelent az "ártó tett" fogalma, vagy milyen hatásköre van egy
"etikai tisztnek", szintén nem válaszolt.
2004 telén Horváth már odáig jutott, hogy mindennel le akart
számolni, ami a múltjához kötötte. Bement a munkahelyére, ahonnan
felhívta a vezérigazgatóját és megpróbálta rávenni, hogy a cég
használja a Szcientológia Egyház univerzális tanait a munkaügyön
is. Feleségének főnökét pedig azzal vádolta, hogy
kizsákmányolja az asszonyt, ezért nem tölthet elég időt a
családjával.
2005 februárjában a család és a kollégák nyomására végül
újra elment Győrbe, a pszichiátriára. Az osztályvezető főorvos
úgy emlékszik, hogy Horváth eleinte teljesen elutasító volt, ám
pár hónapos kezelés után javulni kezdett az állapota,
hazaengedték, majd bejárt a munkahelyére dolgozni.
Amikor Demecs megtudta, hogy Horváth újra pszichiáterhez jár,
azonnal megjelent a családnál beteglátogatás címén. A feleség
elmondása szerint egyetlen szót sem szólt a beteghez, csak
megrovóan nézett rá.
2005. május 6-án Horváth István a kertjükben leöntötte magát
benzinnel és meghalt. A hivatalos orvosi szakvélemény szerint
pillanatnyi zavart elmeállapotában követte el tettét.
Nem ez az egyetlen hasonló, rejtélyes öngyilkossági eset
Magyarországon, amely valamilyen módon a Szcientológia Egyházához
köthető. A cukorbeteg Pesti Gábornak 2001-ben szintén
szcientológusok javasolták, hogy menjen át saját orvosukhoz, akinek
neurológus a szakvégzettsége. Nem lehet tudni pontosan, mi történt
ezután - neurológus nem írhat fel inzulint -, de tény, hogy a
fiatalember meghalt.
Öngyilkosságot követett még el Sántikné dr. Oltványi Éva (1999)
is, aki a szcientológusok tanácsára elutasította a pszichiátriai
kezelést, és a kórházból saját felelősségére távozott.
Valamint K. Zoltán (2002), akivel a szcientológusok aláíratták,
hogy semmilyen esetben sem vehet igénybe ideggyógyászati
segítséget. Halála után, mint arról beszámoltak, családtagjainak
a Szcientológia Egyház képviselői - a férfi által korábban
befizetett félmillió forintos "tanfolyamdíjak" fejében -
felajánlották, hogy vegyenek részt ők a különböző képzéseken.
Minden esetben közös, hogy több százezer forint tűnt el
"nyomtalanul" a családoktól, ezek az összegek vélhetően a
Szcientológia Egyház számlájára vagy valamelyik képviselőjéhez
vándoroltak.
Az említett haláleseteknél a családtagok és a barátok
vállalták, hogy nyilatkoznak a sajtónak, a nyilvánosság maradt az
egyetlen lehetőségük, mivel a történtek hivatalosan nem
minősülnek bűncselekménynek.