2013.04.28. de. P. Kornél, P. Knight: Magvetés a misszióban & Bővölködés az életben

[Biblia Szól Üzenetek]

P. Kornél: Magvetés a misszióban

Három és fél éve mentünk el missziós mezőre. Kis kört tettünk Ázsia felé. Aztán Isten elvezetett minket egy olyan helyre, ahol nagy a szükség. Sokat gondolkoztunk azon, hogy mi az, ami minket a legjobban motiválhat. Ez az, ami nekünk már megvan, és nekik még nincs meg. Ha ezen gondolkozol, akkor felkavarodhatsz a missziókban.

Szerintem sok keresztény nem tudja, hogy mije van. Lehet? Abszolút! Azért vagyunk itt, hogy mi megtudjuk. Ezért megyünk bibliaiskolába, hogy megnézzük, mennyi örökséget kaptunk, hogy kicsoda valójában Isten. Mert van egy naiv, szentimentális elképzelésünk mindig Istenről. Eltávolodhatunk, de a pulpitus mindig visszahozhat. Ezért van hatalmas támadás az ellen, hogy itt vagyunk. Látjuk azt a harcot Sepsiszentgyörgyön is, hogy az emberek ne jöjjenek el, hogy abbahagyják.

Próbáltam meríteni abból, hogy mit élünk ott meg. Itt ez a pulpitus, én nagyon hálás vagyok ezért, mert tíz évig innen fogadtam el. Néha, az elején csak jöttem, és nem igazán értettem, hogy mi folyik itt, de betakart és vigyázott rám. Aztán nagyon hálás vagyok Isten embereiért. Erről volt szó tegnap a missziós beszélgetésen, hogy mennyire kell, hogy hatással legyenek rám Isten emberei, hogy elvigyenek egy olyan pontra, amikor már személyesen fogadok el az Igéből.

Azt látom, hogy tudjuk, nagyon fontos a Biblia. Mi kihirdettük a Biblia évét. Azt terveztem el, hogy én bárhol beszélek, mindig a Bibliáról fogok beszélni. Viszont jól tudom, hogy bizonyos szinten én is biblia vagyok azoknak a tizenéves gyerekeknek, akik most járnak hozzánk az árvaházból. Van egy nyolcvanegy éves öregúr. Érdekes, ahogy küzdünk az emberek koncentrációjáért.

Rájöttem, hogy nagyon kevés a kapacitás. Mi modern emberek, furcsa emberek vagyunk. Furcsákká tettek minket a TV és különböző kütyük. Gondolkoztam a TV jelentésén: Tökéletes Vízió, amivel elvarázsolnak minket, amivel korlátozzák a kapacitásunkat. Valójában közénk állnak, közém és Isten közé.

Amikor olvasom Mát 13-at – a kedvenc példázataim –, annyira kapcsolódnak a misszióhoz. Annyiszor választ adnak arra, ami történik velünk. Jézus Krisztus nagyon különleges kijelentést tett Mát 13:3-ban. Tudom, hogy a mai gyerekek még kapát sem láttak. Azt sem tudják, mi az, hogy kapa. Az ember Ádámtól az édesanyámig még tudta. Én még láttam édesanyámat kapálni.

Valószínű, hogy az elmúlt generációknak nagyon sokat szólt ez az üzenet, mert ők értették a vetés és az aratás törvényét. Ők megértették, hogy olyan a szívük, mint egy veteményeskert. Olyan, mint egy kert. Szeretném, ha most így gondolnál a szívedre, hogy az emberi szívnek hatalmas kapacitása van.

Hihetetlen gyűlölet lehet benne. Képes 50 millió embert megölni, ha elvadul. Gondoltam Hitlerre, milyen lehetett gyerekkorában, milyen sokszor mondhatták neki, hogy milyen aranyos, milyen cuki. Mi lett belőle! Ez rémisztő, hogy egy emberi szívben mi minden lehet. Nem hiába, Salamon hányszor mondja: fiam, add oda nekem a szívedet!

Így gondolkozva három rövid pontba foglaltam, hogy mire van szüksége Istennek. Mát 13-ban látjuk.

1) Megfelelő talajra. Ez te vagy. Tudjuk, hogy Isten a magvető, a mag az Ige, a Biblia, és a föld, a talaj, a kert te vagy. Amikor jöttünk Istenhez, akkor azt mondtuk: na, beszéljünk!; és valahogy megnyert minket Isten. Így beszélgettünk, de hoztunk egy döntést. Ez a pici döntés Istennek elég volt, hogy belénk helyezzen egy igeverset, egy ígéretet.

Ez sokáig ott punnyad. Csak úgy ott van emberekben, én hiszem. Úgy kikaparnám mindig! Felhívnék embereket, akikbe két éve befektetünk: „Te megtértél? Te elfogadtad? Itt vagy?” Ez Isten dolga. Egy dolog biztos: jó dolog, ha te tudod. Neked tudnod kell, hogy te hogyan állsz. Bátorító lesz ez az üzenet, ígérem. A Bibliáról fog szólni. Tudjuk jól, ha a Bibliáról szól, akkor Jézusról szól. Ha Jézusról szól, akkor az Atyáról is szól, és benne van a Szent Szellem. Mi így gondolkozunk. Fókuszálunk.

A megfelelő talaj, a megfelelő hozzáállás bonyolult? Nem! A hajlandó szív megvan? Valójában a hajlandó szívnek elsősorban van egy felismerése, hogy valami nincs rendben. „Lehet, hogy tényleg teremtmény vagyok!” Vissza tud menni az alapokhoz, tud egy módon logikusan gondolkozni, és megkérdezni: Ki vagyok én? Ez jó szív, ezzel Isten tud bánni. Ha megvan a felismerés.

Mit mondott az Úr? A betegeknek van szükségük orvosra. „Én a bűnösök barátja vagyok. Jöjjetek Hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok.”  Vagyis: Jöjjetek mindnyájan Hozzám, akik felismertétek, hogy szükségetek van valami többre. Sokan felismerik.

Látjuk ezt Mát 13-ban, hogy van négy fajta talaj. Az első kettő annyira szomorú, de Istennek semmi sem lehetetlen. Én láttam még betonból is kinőni növényeket. Néha úgy tűnik, ma az ember olyan, mintegy autópálya. Ha oda is bekerül egy mag, tönkreteszi. Hiszed-e, hogy ez az Ige, ez a mag mennyire erős? Egy igevers tönkreteheti Sátán munkáját.

Annyi emberrel találkozom, aki meg van kötözve, aki küszködik. Mindnek ezt mondtam, hogy az angyal odament a sírhoz, és eldobta a követ. Az Ige ugyanígy odamegy a szíved legbelsőbb indulatához, és kidobja a követ. Ehhez segítséget kell kérni. Ez a hajlandó szív második tulajdonsága. Felismeri és segítséget kér.

Gondoltam ApCsel 2:37-re, csak hallgatták Péter prédikációját a zsidók, akik megfeszítették az Urat. Tudod, hogy mennyire kemény tud lenni egy vallásos ember? Vasbeton. Amikor hallották az Igét, azt mondja az eredeti görögben, hogy az Ige szíven szúrta őket. Ezt teszi egy módon a Biblia. Amikor van egy őszinte szív, akkor kiforgatja a szívünk legmélyebb indulatait a felszínre.

Beszélgettünk tegnap arról, hogy kinek mi a legnagyobb problémája. Volt egy fiú, aki azt mondta: magam. Mi ezt értjük. Nekem is ugyanez a megvallásom: van ott még kő. Az ördögnek hihetetlen munkája van. Még van ott kő.

2) A második dolog az, hogy szükség van magra. Ez pedig az Ige. Tehát a szívem, az életem a kert, amibe az ördög is ültetni akar, és Isten is ültetni akar. Nagyon érdekes, hogy ezt az üzenetet értették az elmúlt kétezer évben. Egy analfabéta ember értette ezt az üzenetet. Mi is érthetjük, ha akarjuk. Ugyanazokkal a kihívásokkal nézünk szembe, mint ők, ha nem többel.

Annyira tetszik a Biblia, mert valójában egy egészséges értelemben önmagát reklámozza. Egy hamis vallás vagy ideológia sosem jut a végére önmagának. Sosem tud rámutatni semmi igazságra. A Biblia pedig csak az arcomba szól, és azt mondja: „Otthon vagy. Rám van szükséged, ne menj tovább. Én majd segítek.” Önmagáról vall. Nem kell erről sokat beszélni. Ez a mag. Itt az új élet.

Tudjuk jól, milyen egy mag. Fűrészeltél-e már ketté magot? Legyen az pici, vagy egy sárgabarack magja néha szétválik. Kinyitom és nincs benne semmi. Nem furcsa? Ez egy rejtély. Ezért a kereszténység szellemi. Szétszedheted, fekete betűk fehér lapon, de benne van az információ. Isten képes hozzáadni, és megváltoztatni az életedet. Ez a Könyv az életed.

Tanítottam a misszionárius életrajzokat sokszor. Összevetettem ezeket a drága embereket, és valójában egyetlen dolog karakterizálta őket. Hudson Taylor, Adoniram Judson, William Carey,… Tudod-e, mi volt a lényeg? Ugyan azt a Könyvet olvasták, ugyanonnan fogadtak el. Mi ugyanezt tesszük, P. Stevens ugyanezt tette. Ha te ugyanezt teszed, akkor kapaszkodj!

Annyit gondolkoztam ezen, amikor jöttem ide: Miért pont én? Tizenöt évvel ezelőtt már sokan ismertek itt a gyülekezetben, és megleptem őket. Az Úr meglepte őket. Tudod mit? Te is lepd meg az embereket. Csinálj olyat, amit eddig még nem tettél. Nem voltál még evangelizálni? Lepd meg a házastársadat: Megyek evangelizálni! Az Ige képes rá. „Tíz éve itt vagyok. Még nem voltam missziós úton.”

Nagyon érdekesek vagyunk. Csak úgy képesek vagyunk mindig megváltozni. Van egy időpont az életünkben, onnan olyan nehéz változni. Ezért szeretem P. Mattit, P. Scibellit, szeretem az üzeneteiket, de a legjobban azt szeretem bennük, hogy megvan bennük a hajlandóság.

Egy-két nap, és megyünk Albániába. Hihetetlen, hogy mennyi kísértés, és mennyi logikusnak tűnő gondolat tört a fejembe: neked miért kell odamenni? Annyian megkérdezték: Mi a csudát keresel te Albániában? Azt feleltem nekik: Nem értitek, hogy P. Zolival kell lennem? Ott tudok, egy módon.

3) A megfelelő gondozás. Ha van kerted, ha láttál már kapát, akkor tudod jól. Azok a csúnya indák! Fojtogattak már? Engem igen. Csak az Ige tud vele elbánni, Zsid 4:12. Van egy olyan metszőolló – Ján 15. –, ami képes megszabadítani attól, ami megfojtana téged. Ne félj ettől, mert ez szabadság. Hidd el, hogy mi másképp mérjük a sikert, az örömet. Mi furcsák vagyunk.

Mindig ezt mondom kinn a gyülekezetben, hogy mi nem vagyunk vallásosak, mi nagyon különlegesek vagyunk. Tényleg észre is vesszük. Ezért gondoljuk azt, hogy ott kéne maradni. Köszönjük az imáitokat. Nagy terveink vannak. Most lesz harmadik éve, hogy kinn vagyunk, és szeretnénk Székelyföldön egy nagyon erős bibliaiskolát, egy missziós bibliaiskolát, ahova várunk „őrülteket”, olyan fiatalokat, akik misszionáriusok, és pásztorok akarnak lenni, és pásztorfeleségek. Mi mindent meg szeretnénk nekik adni.

P. Rick Knight: Bővölködés az életben

Olvassuk a misszionárius életrajzokat, és rájövünk: ugyanaz a Könyv, ugyanaz az Isten, ugyanaz a küldetés; csak különböző időben. Ez nagyon felbátorít és vigasztal bennünket. Tanulunk abból, hogy figyelünk egymásra.

Ezék 34:12-15  Ahogyan a pásztor utánanéz a nyájának, amikor ott áll elszéledt juhai között, úgy gondoskodom nyájamról, és kiszabadítom őket mindenhonnan, ahová szétszóródtak ama felhős és borús napon. Kihozom őket a népek közül, egybegyűjtöm az országokból, azután hazaviszem őket a földjükre. Izráel hegyein legeltetem őket, a völgyekben és az ország minden lakóhelyén. Jó legelőn legeltetem őket, és Izráel magas hegyein lesz az akluk. Ott fekszenek jó akolban, és kövér legelőn legelnek Izráel hegyein. Én magam legeltetem nyájamat, s én pihentetem meg őket – ezt mondja az Én Uram, az ÚR.

Gyönyörű igerész! Napokat eltölthetnénk csak ezzel az egy igerésszel. Olvasd el még Ezék 34:25-31-t.

Én magam legeltetem nyájamat, s én pihentetem meg őket – ezt mondja az Én Uram, az ÚR. Biztos, hogy ez így van? Ez tényleg igaz? Ez hihetetlen! Sokszor úgy gondolom, hogy ennek a versnek így kéne szólnia: „Majd Én legeltetem a nyájamat, hogy aztán jobban teljesítsenek, hogy aztán megpróbáljanak jobbnak lenni, menjenek előre, próbálkozzanak, igyekezzenek, erőlködjenek.” Azt mondja: pihentetem őket.

Ezék 34:25 Békeszövetséget kötök velük, és kipusztítom az országból a gonosz vadállatokat, …

Azok a gonosz vadak! A gonosz vadak az országban, azok mik?

Ezék 34:25 … hogy biztonságosan lakhassanak a pusztában, és alhassanak az erdőkben.

Hogy tetszik ez neked? Hogy érzed magad, amikor ezt olvasod? (Most szabad érezni picit.) Én annyira izgatott vagyok az egész felől! Ján 10:10 – már egy hete ezen az elven gondolkodom.

Ján 10:10 A tolvaj nem másért jön, hanem hogy lopjon, öljön és pusztítson, én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek.

Az életünk Krisztus előtt nem volt bővölködő élet, de azért élet volt. Nehéz élet volt. Sok minden volt benne: sok versengés, sok küszködés, sokszor magunk bizonyítása. Kemény élet volt. Nagyon örülök, hogy már nem abban vagyok. Bár kicsit még benne voltam tegnap :-), de helyzetileg már nem abban vagyok. Tapasztalatilag kicsit még tendálok arrafelé.

Az a lényeg, hogy Isten nekünk adta a bővölködő életet. A bővölködő szó azt jelenti, hogy mérték nélkül, mértéken túl, nagyon bővölködő. Elvileg a meghatározásban nem lehetne benne az a szó, amit meghatározunk, elnézést. :-) Felsőbbrendű, magasabb rendű, nagyobb, nagyon-nagyon jó élet. Mitől jó az élet? Ha megvan minden, amit szeretnék, attól jó. Azért valljuk be, ettől jó az élet.

Amikor minden úgy van, ahogy szeretném, akkor jó az élet. Amikor nem úgy mennek a dolgok, akkor: „Ah, ez az életem legrosszabb napja!” Isten ezt tudja rólunk. Én így tekintek erre a bővölködő életre, mint egy kosárnyi dolog. Mint egy vékakosár, azaz nagyon nagy kosár. A véka egy mértékegység, és pontosan nem határozható meg.

Fogják ezt a kosarat, megtöltik akármivel, és akkor ez annyi. Ahelyett, hogy a súlyát lemérnék, azt mondják, hogy ez egy vékányi dolog, és így adják el. Az egy egység. Általában zöldséget vagy gyümölcsöt mérnek így. Szóval ez egy vékányi dolog. Ez az amerikaiaknak nagyon tetszik, hogy kapsz egy kosárnyi jó zöldséget, gyümölcsöt.

Ezt képzeld el, hogy egy teli kosár dolog, jó dolgok, és púpozva van. Ha még egy dolgot ráteszel, az már leesik. Ez a bővölködő. Bőségkosár. Mi lenne, ha minden, amit valaha is szerettünk volna, azt mind beleraknák ebbe a kosárba? Mindent, amire valaha is vágyott a lelkünk. Semmi nem hiányozna. Minden benne van, és a miénk lenne.

Azért azt tartsuk észbe, hogy nem azok a dolgok lennének a kosárban, amit gondolunk, vagy amit az elménk mond, hogy kéne; hanem minden, amire a lelkem vágyik, az lenne benne ebben a kosárban. Rajta van a kis cédula: „Bővölködő élet”; és az enyém. Az enyém Istentől. Köszönöm, Jézus. Köszönöm a kosarat, köszönöm a bővölködő életemet. Köszönöm, hogy tudom, hogy létezik, és az egész az enyém hit által. Köszönöm, Istenem!

Ki ez a tolvaj azonban? Van itt egy tolvaj a képben. Van egy tolvaj. Azért jön, hogy lopjon, hogy raboljon, hogy pusztítson, hogy öljön. Tudjuk, hogy ki ő! Nagyon aktív, csinálja a dolgát. Lop, rabol, és azt keresi, hogy ölhessen és pusztíthasson. Tudja, hogy nekünk bővölködő életünk van. Azt is tudja, hogy ez hit által a miénk, és el akarja lopni. Nem azért, mert neki kéne.

A dolgok, amiket a mi lelkünk kíván, az nem ugyanaz, mint amit az ő lelke szeretne – ha egyáltalán van lelke –, de azt akarja, hogy ez ne legyen a miénk. Még csak nem is azért, mert irigykedne ránk, hanem valamit be akar bizonyítani Istennek. Be akarja bizonyítani, hogy a hitünk nem az, aminek lennie kéne. Néha ezért kilop dolgokat a kosarunkból.

Ennek a görög szónak az értelméhez még hozzátartozik, hogy ez titokban történik, ez privát dolog, ez nem valami erőszakos cselekmény, hanem ez csendben történik, amikor nem is számítunk rá. Egy tál sütemény jól illusztrálja. Anyu sütit süt, hogy majd lehessen vinni uzsonnára a hét során, de most nem szabad enni belőle, nem nyúlhat hozzá senki. „De annyira jó az illata és olyan finom! Nem fogja észrevenni anyu, hogy egyet elcsórok. Úgyhogy, amikor nem figyel, akkor egyet elveszek. Befutok a szobámba és megeszem.” Ilyen fajta lopkodásról van szó. Persze anyu okosabb, mint én, pontosan tudja, hány süti volt. Egy pillantással megmondja, hogy hiányzik egy. :-)

Néha mi nem vesszük észre. Néha nem fogjuk fel, hogy valami hiányzik. Lehet, hogy valami nagy szenvedélyem volt, lehet, hogy régen szenvedélyes léleknyerő voltam, de: „Ma nincs kedvem. Tudom, hogy ma el kéne menni lelket nyerni. Szombaton már van más dolgom, és mostmár úgy gondolom, hogy lelket nyerni kizárólag szombaton lehet. Mivel más elfoglaltságom van szombaton, ezért nem megyek lelket nyerni. Úgy egyébként sem nagyon érzem, hogy indítana erre Isten. Pedig volt az életemnek olyan időszaka, amikor alig vártam, hogy menjek.”

Mi történik? Valaki ellopta ezt a szenvedélyt. Hogyan szerezhetem vissza? „Ez olyan bonyolultnak hangzik! Rá kell jönni, hogy ki lopta el. Aztán meg kell találnom az illetőt, meg kell győznöm, hogy adja vissza.” Tényleg? Honnan jött ez az egész? Istentől. Kaptam valamit Istentől, ellopja a tolvaj, és azt gondolom, nem mehetnék oda Istenhez, hogy azt mondjam: ezt én elvesztettem, kérek másikat! Azt hiszem, hogy ezt megtehetem.

Szerinted, lehet ilyet csinálni? Mit gondolsz, mit mond majd Isten? „Rossz fiú. Mondtam, és nem figyeltél oda. Úgyhogy most hat hónapig nem adok másikat, boldogulj e nélkül! Majd hat hónap múlva kérdezd meg újra.” Nem! Isten nem mond ilyet. Isten azt mondja: „Ó, annyira cuki vagy, adok másikat. Alig vártam, hogy kérjed. Köszönöm, hogy bebizonyítottad a hitedet. Persze, itt van. Tessék! A tiéd. Tessék, itt van még több. Legyen bővölködő szenvedélyed. Menj így lelket nyerni. Ez a tiéd.”

Emlékszel arra, amikor jöttél gyülekezetbe? Annyira izgatott voltál az Igével kapcsolatban, hogy tűkön ültél végig. „Nagyon jó a dicsőítés, de már az üzenetet szeretném!” Volt jegyzetfüzeted, toll, és készen álltál arra, hogy elfogadj. Aztán telt, múlt az idő, és: „Már megint gyülekezetbe kell menni! Jajjj, de jó együtt lenni Isten népével. Jajjj, de szeretem a gyülekezetet, de annyi mindent kéne otthon csinálni! Remélem nem lesz hosszú az istentisztelet!”

Mi történt? Valaki valamit megszerzett, valaki valamit elvett tőlem. Hogy szerzem vissza? „Istenem! Bocsi, még valamit elhagytam. Régebben annyira szenvedélyesen jöttem gyülekezetbe. Ez volt a szívem kívánsága, és most minden elvonja a figyelmemet. Visszakaphatnám? Légyszi!” „Persze. Tessék! A tiéd lehet hit által. A hit hallásból van. A hallás pedig Isten Igéje által. A tiéd, vedd el hitben. Meg egy kis plusz, mert szeretlek. Gondoskodom rólad, és elintéztem azokat a gonosz vadakat, ne aggódj. Ha valamit ellopnak, ne aggódj, itt vagyok, és gondoskodom rólad.”

Szerinted? „Ennyire nem lehet egyszerű! Valamennyire mégiscsak felelősnek kéne lennem. Kell, hogy legyen valami, amit nekem kell csinálni.” Emlékszel, hogy emberi lények vagyunk, nem emberi cselekmények. Nem arra lettünk elhívva, hogy tegyünk, hogy cselekedjünk, hanem arra, hogy legyünk.

Arra hívott el, hogy azok legyünk, akikké Isten tett minket, és hogy így éljük az életünket. Nem az, hogy megtegyük Isten munkáját helyette. Mert amikor elkezdem csinálni Isten munkáját, akkor nagyon hamar elbukok és elszomorodom. Ám ha csak az vagyok, akivé Isten tett, és ebben járok hitben, akkor az élet bővölködő. Betöltött életem van.

Még egy dolgot szeretnék elmondani. A világ anyagi dolgokat ad nekünk, és lét-tudatosságot. Ezzel lát el bennünket. Tudatában vagyunk a létezésünknek, a gondolkodásunknak, és ezekből a dolgokból próbálunk valamit felépíteni. Ez azonban nem jó anyag. Ebből nem jó építkezni, mert szétporlik a kezemben. Nem lehet belőle építeni. Folyton szétesnek a dolgok.

Isten hitet ad nekünk. Ez a legnagyszerűbb építőanyag. Ha hitünk van, akkor ez a létünknek az anyaga, a lényege. A hit nem romlott, mint az anyagi dolgok romlottak, hanem a hit egészséges és szilárd. Hittel épül Isten országa a Földön, és hit által te és én teljesek és egészek vagyunk. Az életünk hiánytalan és nem vágyunk semmire, hanem csak arra, hogy növekedjünk a hitben, és hogy Őt jobban megismerjük.

Hitben járunk az Ige igazságában és bővölködő életet élünk. Mindenünk megvan, amire vágyik a lelkünk, amire Istent teremtette. Elkezdünk növekedni, és ahogy növekszünk, így jövünk rá egyre inkább, hogy a dolgok, amiket a világ kínál, amivel próbálja elvonni a figyelmünket, azok mások. Különböznek azoktól a dolgoktól, mint amit az én lelkem szeretne. Amikor felismered a különbséget, akkor helyesen tudsz dönteni, és akkor előre tudunk menni a hitben.