P. Kende: A legnagyszerűbb dolgok imában

[Biblia Szól Üzenetek]

Máté 6. Az Úr az imáról tanítja a tanítványait. Ez fontos tanítás mindnyájunknak.

Máté 6:9-13  Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is. A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma. És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek; És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!

Az egyik legkönnyebb dolog a világon fogni valamit, amit Isten ad nekünk, és képletet csinálni belőle. A legkönnyebb dolog a világon fogni valamit, amit Isten ad nekünk, és aztán megölni. Ez a legkönnyebb dolog a világon: fogni a hitet és vallást csinálni belőle, fogni a frisset és addig őrizgetni, amíg megbűzhödik. Bocsánat a Károlit olvastam, azért mondok ilyet. :-)

Ez a legkönnyebb dolog a világon: fogni valamit, amit Isten tesz értem, és utána törvénykezni azzal, vagy szabállyá tenni, vagy elvárni, vagy valami nevetséges módon mássá tenni, mint aminek Isten szánta.

Előző alkalommal Isten igazán erről szolgált felénk: az Ő élete mibennünk. Ez nagyobb minálunk. Nagyobb sem, hogy ki tudnánk számítani, le tudnánk írni, jól meg tudnánk fogni, határozni, de ugyanakkor ez tiszta, dicsőséges és csodálatos. Ez az, ahogy élni akarunk. Ennek az egyik fontos része az ima. Ebben a rövid szakaszban látunk néhány dolgot, amit szerintem a legnagyszerűbbnek lehetne mondani.

„Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben” Ez a legnagyszerűbb kapcsolat, ami létezik. A legnagyszerűbb kapcsolat! Nincs nagyszerűbb. Nincs két szerelmes, akik között ennél nagyszerűbb kapcsolat lenne. A legnagyszerűbb kapcsolat, hogy az én Atyám a mennyben van. Ez annyira nagy csoda az ember életében!

Lehet, volt nagyon jelen az édesapád az életedben, vagy nem volt jó kapcsolatod vele. Ám ez ekkora csoda az életünkben: van egy mennyei Atyám, Aki annyira törődik velem, Aki annyira a javamat akarja! Őt nem az érdekeli, hogy én megvalósítsam, amit Ő elfelejtett megcsinálni, hanem azt nézi, hogy mi a legjobb a számomra. Az Ővele való kapcsolatunk a leggyógyítóbb dolog az ember életében.

Az én mennyei Atyámmal való kapcsolatom a leggyógyítóbb dolog egész életemben. Nagyon hálás vagyok a Krisztus Testéért, a barátaimért, a testvéreimért, nagyon hálás vagyok a szolgálatomért, azért, amit tudok csinálni. Nagyon hálás vagyok, amikor adni tudok az Úr munkájára valamit. Ezekért nagyon hálás vagyok, de ezt nevetséges lenne összemérni azzal a legnagyszerűbb kapcsolattal, ami van az én mennyei Atyámmal.

Lehet, hogy nem vagy hívő, lehet, hogy nem ismered Jézus Krisztust, mint a Megváltódat, de Ján 1:12 nagyon világosan beszél erről. Nem hagy kétséget, nem feltételes módban mondja, hanem azt mondja, hogy mindenki, aki elfogadta Jézus Krisztust, annak Isten hatalmat adott, hogy Isten fiává legyen. Mindazoknak, aki hisznek az Ő nevében.

Lehet, hogy vallásos vagy, lehet, hogy más vallásból való vagy, lehet, hogy nem is érted, mi ez, de azt szeretném mondani: Jézus annyira közel van hozzád. Ott van a szívednél és kopogtat nálad. Azt mondja Jézus: „Figyelj! Nem tudod elrontani. Ha hiszel Énbennem, akkor Istennek, az Atyának a fiává leszel.” Isten megadja neked a hatalmat erre.  A legnagyszerűbb kapcsolat a tiéd lesz. Olyan kapcsolat, amihez nem lehet semmit hasonlítani, amihez nem lehet mérni semmit. Ez nagyon fontos, ez nagyon jelentős.

Kinek a nevében vagyok itt? A magam nevében? Azzal nem megyünk sokra. Valamelyik cégnek a nevében? Egyszer Türkmenisztánban a repülőtéren vártunk valakit. Jött egy ember, aki magyarul beszélt. Megszólítottam. Ő azt kérdezte: maga kivel van itt, mert én „ezzel és ezzel” – és itt mondta az egyik budapesti gyártulajdonos nevét – vagyok itt. Rendben, ezt értem. Ő annak a nevében volt ott. Azt feleltem: én meg Jézus nevében vagyok itt. :-)

Csak arra gondoltam, hogy valószínűleg nem értett semmit. Kedves volt, udvarias volt, de ez volt az utolsó pár szó, amit váltottunk. Arra gondoltam, hogy annyira hálás vagyok, hogy én Jézus nevében lehetek bárhol. A kapcsolatom az én Atyámmal a legnagyszerűbb kapcsolat, ami létezik. Nem lehet semmit hasonlítani ehhez. Hiszed-e ezt?

Hiszed-e, hogy az Atya nevében vagy bárhol? Hiszed-e, hogy az Atya nevében vagy itt? Hiszed-e, hogy amikor bemész az otthonodba, akkor az Atya nevében vagy ott? Hiszed-e, hogy amikor bemész a munkahelyedre, akkor az Atya nevében vagy ott, mert az Ő fia vagy. Ez a legnagyszerűbb kapcsolat, ami létezik, semmit nem lehet hasonlítani hozzá. „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben” – ez a legnagyszerűbb kapcsolat.

„szenteltessék meg a te neved” Ez a legnagyszerűbb elfoglaltság az életünkben. Azt olvassuk, amikor megnézzük Jelenések könyvét, Jel 4:10, Jel 5:14,…, akkor azt látjuk, hogy ott vannak a mennyben az emberek és imádják Istent. A legnagyszerűbb elfoglaltság az imádat. Örökkön örökké imádni. Úgy értem, hogy ott leszünk a mennyben, és imádni fogjuk Istent.

Egy értelemben tudom, milyenek vagyunk. Amikor először ránéztél az új autódra – ha valaha volt új autód –, és azt mondtad: tyűha! Voltál-e szerelmes? Milyen az, amikor ránézel szerelmesedre? Vagy ilyen, amikor a hölgyek először felveszik a frissen vásárolt cipőjüket. Megtörténhet velünk azonban, hogy egy idő megszokottak vagyunk. Egy idő után ránézel a cipőre a sok régi között, és azt mondod: nincs egy cipőm, amit felvehetnék. :-)

Ugyanez az érzés: valamiben gyönyörködöm, de aztán megunom. „Nem tudom, hogy lehettem meg eddig e nélkül!” Aztán egy hónap múlva: hol a következő? Bármi legyen is ez. Egy valami biztos, hogy amikor kicsit belátunk a mennybe Ézs 6-ban, Jelenések könyvében, akkor egy dolgot nem látunk ott: unalmat. Nem látunk senkit, aki unatkozna ott: jaj, és ez lesz az egész örökkévalóságon keresztül.

Örvendezni fogunk Istenben, gyönyörködni fogunk Őbenne. Élvezni fogjuk az Ővele való kapcsolatot. Mindig friss lesz, mindig élő lesz. Soha nem lesz unalmas. Ez olyasvalami, amire tréningezhetünk itt: „szenteltessék meg a te neved”.

 „Dicsőség Neked! Szentség Neked! Köszönöm, Uram, hogy ismerhetlek! Taníts engem! Veled akarok járni.” Az imádat gyönyörű elfoglaltság a hívő életében. Olyasvalami, amire mindig lehet alkalmat találni. Nem hangulatfüggő, hanem lehet rá mindig alkalmat találni. Imádni Őt, amikor az Igével foglalkozol, imádni Őt, amikor hálát adsz Neki, imádni Őt, amikor Őróla gondolkodsz, imádni Őt, ahogy közlekedsz, vagy vársz közben. Imádni Őt! Mindig lehet alkalmat találni erre. Nem kérdés. A legnagyszerűbb elfoglaltság.

„Jöjjön el a te országod” Ez a legnagyszerűbb vágy. Ez az, amit vágyunk. Mit vágyunk? Azt, hogy az Ő országa növekedjen. Vannak más vágyaim? Vannak, igen, vannak más vágyaim is. Szeretnék egy jobb autót, persze. Vagy ha azt nem, legalább egy jó öltönyt. Vagy ha azt nem, legalább egy finom vacsorát. Persze.

Vannak más vágyaim, és vannak más imáink, de megvan-e ez az imánk: „Jöjjön el a Te országod, Istenem. Szeretném látni a Te országod növekedését.” Ez miről szól? Emberi szívekről szól. Arról, hogy emberek újjászületnek. Hogyan növekszik Isten országa most? Isten országa úgy növekszik most, hogy emberek döntést hoznak Jézus Krisztus mellett.

Amikor meghozzák ezt a döntést – Kol 1:13 –, akkor megszabadulnak a sötétség hatalmából és Isten átviszi őket az Ő drága Fiának országába. Akkor Isten országa növekedett egy emberrel, és még egy emberrel, és még egy emberrel. Isten országa így növekszik most. Szeretnénk látni ezt? Imádkozunk érte? Imádkozzunk érte! Vegyük komolyan! Neked ebben részed van. Nem csak a léleknyerésben, hanem az imában is. „Uram, kérlek! Szeretném látni a Te országodat növekedni körülöttem, ahol élek. A munkahelyemen, a barátaim között, a rokonaim között. Uram, kérlek, adj növekedést a Te országodnak. Szeretném látni azt.”

Aztán persze: „Gyere, Uram, Jézus. Várunk vissza Téged minél hamarabb! Ó, Uram, köszönöm, mehetünk, de jó! Nem kell elmennem a fogorvoshoz már. Köszönöm, Uram, nem kell befizetnem a büntetést a parkolás miatt. Köszönöm, Uram! Igazából jöjjön el a Te országod!” Egy nap – Dán 2:35 –, amikor Jézus felállítja itt a királyságát a nagy nyomorúság után, és ezer éven át uralkodni fog, azt látjuk, hogy az a kis kő – ez Krisztus országáról szól – betölti az egész Földet. Ez a mi vágyunk. Szeretnénk látni.

Persze, vannak érdekeink, de hajlandóak vagyunk-e azt mondani: „Uram, a Te országod érdeke az első, és azt szeretném látni, hogy növekszik. Uram, kérlek, használd az életem. Jöjjön el a Te országod. Növekedjen a Te országod, Istenem!” Figyelj! Ha ez az imánk, biztos vagyok benne, hogy akkor Isten fog adni nekünk lehetőségeket, egyiket a másik után: itt egy, ott egy lehetőség arra, hogy növekedjen az Ő országa. Egy kicsi jó cselekedet, egy kicsi szeretet, egy kicsi bátorítás, egy kicsi segítség, egy kicsi ima…

Emlékszem, valaki bajban volt az ismerőseink között, és megkérdeztem: imádkozhatnék veled? Nézett rám, azt gondolta: még nem vagyok halálomon, még nem kell imádkoznom. :-) Aztán imádkoztunk együtt, aztán azt mondta: köszönöm, nem is tudtam, hogy ezt így is lehet. Annyira hálás volt a szíve. Ez egy magvetés volt, és nem láttam aratást ebből, de tudom, hogy ez az ember látott és hallott valamit, és fontos volt neki. A legnagyszerűbb vágy: jöjjön el a Te országod!

„legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.” Ez a legnagyobb megadás. Ez a legnehezebb nekünk: legyen meg a Te akaratod, úgy a Földön, mit a mennyben is. Ez a legnagyobb megadás. Ez nagyon nehéz nekünk. Miért? Mert úgy gondoljuk: én kézben tudom tartani a dolgokat, én tudom irányítani a dolgokat.

Tudod-e, mennyire be vagyunk csapva? Nem szeretem ezeket a zöld mozgalmakat. Miért? Mert van bennük egy nagy hazugság: majd mi megmentjük a Földet! Komolyan? Ne röhögtess engem! Az lesz ám a nap! Ne nevetess! Amikor az egyik olajtársaság fúrótornya eldurrant, volt egy lyuk a tengerfenéken. Nem volt nagy ez a lyuk. Hónapokig tartott, amíg bedugtuk. Ne röhögtess engem, majd mi megmentjük a Földet! Bocsánat, de van benne egy hazugság. A hazugság az, hogy mi olyan nagyon erősek vagyunk.

Nincs bajom azzal, hogy vigyázzunk a környezetünkre. Viszont mindig nevetek azon, amikor az emberek szelektíven gyűjtik a szemetet, aztán jön a kukás autót és mind egyberakja. :-) Őszintén: nem tudjuk rendbe hozni. Nem vagyunk olyan nagy szám. Nem tudjuk egy kicsit se. Nem tudom, ki az, aki akár egy arasznyit is hozzá tudna adni a termetéhez csak úgy. Egyszerűen csak nem vagyunk olyan nagy szám.

Miért mondom ezt? Mert kimondani ezt: „legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.” – ez nagyon nehéz nekünk. Mi akarjuk összetartani a dolgokat. Mi akarjuk megcsinálni a dolgokat. Mi akarjuk megvalósítani a dolgokat, de igazából nem vagyunk képesek rá. Nem vagyunk elég jók hozzá. Nem vagyunk elég erősek hozzá. Nem vagyunk elég egységesek hozzá.

A szabadságunk ebben van, hogy azt mondom: „Uram, legyen meg a Te akaratod az én életemben. Ugyanúgy, mint ahogy a mennyben van. Istenem, kérlek! Tudom, hogy ez az, ami meggyógyítja a dolgokat. Tudom, hogy ez az, ami helyrehozza a dolgokat. Tudom, hogy ez az, ami megválaszolja a problémákat. Tudom, hogy ez segít rajtunk. Nem társadalmilag jön a megoldás, nem globálisan jön a megoldás most, hanem személyesen, az én életemben legyen meg a Te akaratod!” Ez a legnagyobb megadás.

„A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.” Ez a legnagyobb átfordítás. Mire gondolok? A mindennapi kenyér? Ez nem fontos. Miért imádkoznék ezért? Miért tanítana minket ebben? Azt gondolom ezért, hogy azt akarja mondani nekünk: nincs semmi, ami túl kicsiny lenne Istennek.  Nincs semmi, ami mellékes lenne Őneki. Nincs az a sértés, nincs az a probléma, nincs az a falat, nincs az a pillanat, nincs az a kicsiny döntés, hogy ne vihetnéd Istenhez. Ez jelentős Őneki. Számít Neki. Őt érdekli.

A másik oldalról, azt mondja nekünk, hogy a tisztának minden tiszta, Tit 1:15. Az életünk egységes igazából. Az egész életemet Istennel élem. „Uram, kérlek, adj nekünk enni a mai nap is. Kérlek, Uram, óvj meg minket ma is az utakon.” Ez nem egy mondóka, hanem azt mondom: „Uram, itt van valami, ami olyan közönséges az életemben. Olyan mindennapi. Itt van egy hétfő. Uram, kérlek, legyen ez a Te hétfőd az életemben.” Ami egy bátor dolog. „Hogy lehetne Istené egy hétfő?” Miért ne? „Uram, kérlek téged, a legkisebb dologért. Legyen ez a Tiéd. Te add nekem, amim van. Mindent. Te add nekem, kérlek.”

„És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek;” Ez a legnagyobb felszabadulás. Ez a legnagyszerűbb dolog az életünkben. Vedd észre, hogy ott van mindkettő. Az ember, aki maga nem bocsát meg, az nem tudja elfogadni sem a megbocsátást. Hogyan fogadhatná el, ha ő nem bocsájt meg? Hogyan hihetné el, hogy neki megbocsátanak? Hogyan lehetne ez valós a számára? Ha elengedem azonban, ha felszabadítom a másik embert, akkor a másik oldalról azt tudom mondani: Isten nekem is megbocsájthat, lehetséges.

Eféz 4:32 bocsássatok meg egymásnak, ahogy Isten is Jézus Krisztusban megbocsátott nektek. Bocsássátok el egymást, engedjétek szabadon a másikat! Ha kell, ha muszáj, akkor mondd meg a másiknak. Nem ez a közösségünk, nem így mászkálunk egymáshoz: bocsáss meg, vétkeztem; vagy: megbocsájtottam neked.

Nem ez a közösségünk, de ha kell, ha küzd vele a másik, akkor lehet azt mondani neki: „Hagyd! Már elengedtem. Ez nem érdekel. Szeretlek téged. Fontosabb a kapcsolatunk. Hagyjuk az egészet. Nem érdekel, kinek volt igaza.” Ez a legnagyobb felszabadultság, a legnagyszerűbb dolog.

A legnagyszerűbb felszabadulás nem az, amikor kiengedik az embert a börtönből, vagy amikor a bíróság azt mondja: mégsem kell befizetni azt a sokmillió forintot – ezek sem rosszak –, de amikor elengedek valakit, akit gyűlöltem, az akkora felszabadulás az ember életében. Őszintén. Lenyűgöző, és az ember rájön: én voltam a leginkább megkötözve az egésszel. Aztán megbocsájtok. Aztán rájövök, hogy én is felszabadultam ezzel.

„És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól.” Ahogy Jézus tanít bennünket, ez a dolog az, amivel igazán óvatosak akarunk lenni. Van ez a mondás: bárminek ellen tudok állni, kivéve a kísértésnek. :-) Igazából ilyenek vagyunk, hogy nagyon könnyű vonni bennünket, édesgetni bennünket, csalogatni bennünket, Jak 1, és a szívünkben van egy ostobaság, ami megy a hitetés után.

Aztán itt van ez az ima: „Istenem, kérlek. Óvj meg engem. Te légy, Aki megvédesz engem. Te légy, Aki vigyázol az életemre. Istenem, kérlek! Én nem hiszem, hogy elég erős vagyok. Nem mondom, hogy ide nekem az oroszlánt is, nem gond! Azt sem mondom, hogy jöjjön a legnagyobb démon, a legcsúnyább, nem probléma!... Nem! Uram, kérlek, az én életem a Te kezedben legyen! Ne hagyj engem magamra. Te vezesd az életem, kérlek. Vezess engem az egyenes ösvényen az én gyűlölőim miatt!”

Mennyire nagyszerű ez a pár gondolat!

-          A legnagyszerűbb kapcsolat,

-          a legnagyszerűbb elfoglaltság,

-          a legnagyszerűbb felszabadulás,

-          a legnagyszerűbb vágy,

-          a legnagyszerűbb megadás és

-          a legnagyszerűbb óvatosság, amire figyelünk.

Így élni az életünket! Két dolog van ebben igazából. Mennyire nagyszerű imában használni az időnket! Nem hiszem, hogy valaha sajnálni fogjuk, hogy imában töltöttünk időt. Azért mondom ezt, mert annyi minden próbál megrabolni minket, annyi minden foglalja el az életünket. Annyi ügy van, annyi ember, annyi dolog, annyi kapcsolat van! Ne engedjük, hogy ez elvegyen bennünket az imától.

Hanem legyen meg ez a szívünk, hogy amikor Őhozzá jövünk, akkor fogjuk a természeti dolgainkat és fordítsuk át az Övéivé, és mondjuk ki: „Uram, ez a tiéd. Uram, az otthonom a Te otthonod. Uram, ez a helyzet a Te helyzeted.” Legyen az életünkben ez, és egészen más minőségi életünk lesz. Miért olyan nagyszerű ez? Azért, mert milyen nagyszerű így használni a napomat!

A szívem vágya az, hogy a napjaimat kivásároljam a hiábavalóságból, kivásároljam az öncélúságból, az átok alól. Eféz 5:16 azt mondja nekünk, hogy áron is megvegyétek az alkalmat. „Áron is váltsátok meg az alkalmat!” Itt a lehetőség és ebben szeretnélek bátorítani: ha ilyen szívünk van, ha ezt keressük, akkor mindig meg fogjuk találni az alkalmat, hogy a napjainkat az Övéivé tegyük, hogy a szívünket, a kapcsolatainkat, a lehetőségeinket, a pénzünket, mindent, amit csinálunk, azt az Ő lehetőségévé változtassuk.

Ebben szeretnélek bátorítani. Járjunk a legnagyszerűbben, és ne valami középszerűben, ne valami unalmasban, ne valami nevetségesben. Merjük hinni ezt: igen, az enyém a legnagyszerűbb kapcsolat, és éppen ezért ez lehet a legnagyszerűbb nap az életemben. Uram, így akarok járni minden nap. Ámen.