P. Kende: Az egyetlen Ige, amire valaha szükség volt

[Biblia Szól Üzenetek]

Elgondolkodtam azon, hogy mennyi Igére van szükségem. Arra gondoltam, hogy én szeretem, ha sokat kapok az Igéből. Szeretem, ha valakivel beszélgetek és előhúz egy Igét, amin már régóta nem gondolkodtam, beszél nekem arról, megvilágítja nekem, és segít nekem. Felismerek valamit és elámulok: „Ez így van! Tényleg így van.” Ezért szeretem a beszélgetéseket az istentiszteletek után, mert Isten mindig előhúz dolgokat az Igéből, amik frissek és újak, és lehet, hogy régen láttam azt a verset utoljára.

Én szeretem, ha sok Igét kapok. Szeretem, ha sok Biblia van az életemben. Azt hiszem, mindannyian élvezzük ezt. Ha eljövök egy üzenetre, és hallok egy olyan versről, ami a világot kicsit helyreigazítja – azt, ahogy látom a dolgokat – és mély betekintést ad az Igébe, ez nagyszerű. Arra gondoltam, hogy egy értelemben ez könnyű és csodálatos.

Ugyanakkor lehetséges, hogy sok Igét, rengeteg verset hallok, rengeteg dolgot hallok a Bibliából, és az eredménye szellemi csecsebecse gyűjtemény lesz. Gyerekkoromban tartottunk a polcunkon az öcsémmel mindenféle kütyüket, haszontalan dolgokat. Jól néztek ki, érdekesek voltak valamiért, de csak gyűjtötték a port a polcon. Annyi volt a hasznuk, semmi más.

Lehetséges, hogy sokat hallok az Igéből, de soha nem megy mélyre, és igazán nem lesz más, mint egy csecsebecse gyűjtemény a polcomon. Valaki mond egy versszámot és én felkiáltok: tudom! Valaki mond egy másikat, azt is tudom, …, és azt is tudom és amazt is tudom. „ Mit kezdesz ezzel?” „Nem sokat. Majd ha hallok valami újat, az megint izgalmas lesz, és mire körbeérünk, visszatérünk oda, amit most hallottam, addigra az megint izgalmas lesz, mert hosszú idő telik el.”

 Azért beszélek erről, mert igazán hiszem, hogy nem így vagyunk, de ez fontos gondolat a hívő életünkben. Arra gondoltam: mennyi Igére van szükségem?

Van egy érdekes történet, úgy emlékszem D.L. Moody-val történt, aki valószínűleg a legnagyobb evangélista volt valaha. Egyszer eljött hozzá egy prédikátor, és szolgált a gyülekezetében. Henry Moorhouse volt a neve, azt hiszem. Moody nem volt ott néhány napon át. Ez az ember minden este prédikált.

Amikor Moody megérkezett, megkérdezte a feleségét, hogy milyen volt. Állítólag – így olvastam – a felesége azt mondta neki: nagyszerű, sokkal jobb prédikátor, mint te vagy. „Mégis miről beszélt?” Azt felelte az asszony: hat estén át Ján 3:16-ról beszélt. Mire Moody azt válaszolta: ez az ember nem tudja, hogy kell prédikálni.

Aztán elment és meghallgatta a hetedik estén. A prédikátor előállt és azt mondta: átkutattam a Bibliát és nem találtam jobb verset, mint Ján 3:16-ot, úgyhogy még egy hetedik estén is erről fogunk beszélni. Állítólag ez az üzenet megváltoztatta Moody szolgálatát Isten szeretetéről.

Igazából erről beszélek, erre gondolok: mennyi Igére van szükségem? A válasz az, hogy igazán ennyi elég lenne nekem:

Ján 3:16 Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Egy értelemben nincs szükségem többre. Nincs szükségem másra. Nincs szükségem nagyobbra. Nincs szükségem arra, hogy izguljak valami máson. Tulajdonképpen egy értelemben, ha kisarkítanánk, akkor azt mondhatnánk, hogy ez az egy vers elég nekem az életemre. Úgy szerette Isten e világot – ebben annyi minden van –, hogy az ő egyszülött Fiát adta – ebben is annyi minden van –, hogy valaki hiszen ő benne – ebben is annyi minden van –, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Elképesztő, hogy egyetlen versben valami sokkal mélyebb van, mint amiről a világ összes filozófusa írhatott volna, vagy amiről írt. Sokkal mélyebb, mint amit mi kérni tudtunk volna. Sokkal nagyobb, mint amiről álmodni mertünk volna, ha belegondolunk ebbe: Mert úgy szerette Isten e világot.

A szavakat nagyjából ismerjük. „úgy szerette Isten” Itt a szó a szeretetre az agapé, ami nem közönséges szeretet, nem baráti szeretet, nem ismeretségre alapuló szeretet, hanem olyan szeretet, ami értéket ad. Ami azt mondja: te drága vagy. „Dehogy vagyok drága!” Isten azt feleli: de, drága vagy, azért szeretlek téged. „Tessék? Mi? Miért lennék én…?” Isten azt feleli: mert Én azt mondtam.

„úgy szerette Isten e világot” A világ a kozmosz, ami azt jelenti, hogy mindenkit. Nemcsak zsidókat, hanem pogányokat is. Nemcsak a görögöket, hanem a rómaiakat is, nemcsak a magyarokat, hanem az oroszokat is. „úgy szerette Isten e világot”, az egész világot Isten annyira szerette – mi van ebben? Isten természete; az, hogy Ő szeretet. Ő annyira mélyen szeret, Ő annyira gazdagon szeret, hogy jut abból mindenkinek az Ő teremtésében.

Isten szerette az egész világot. Tudjuk, hogy van ez. Az örökkévalóságban az Atya, a Fiú és a Szent Szellem örökkön örökké szerették egymást. Az Ő szeretetük olyan mély és olyan nagy, hogy elég mindenkinek az egész teremtésben. Isten azt mondta: nem csak azokat szeretem, akik a barátaim; hanem

Róm 5:8  Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.

Amikor az ellenségei voltunk, Krisztus értünk meghalt. Elképesztő, hogy Istenben annyi szeretet van, hogy még az ellenségeinek is jut belőle. Mennyire gazdag ez a kifejezés! Mire van szükségem? Alázatos szívre, amelyik azt mondja: ez gazdag, ez jelentős nekem. Egyetlen vers, egyetlen gondolat, és annyira megragadhatja a szívem, hogy azt mondom: „Ha Istenben ennyi szeretet van, akkor ki van ebben a világban, aki reménytelen? Ki az, akiért ne imádkozhatnék? Akkor ki az, akinek ne mondhatnám el az evangéliumot?” Akkor ki az, aki felé ne szolgálhatnánk?

Vannak köztünk, akik bejárnak a börtönbe, szolgálnak, tanítanak és szeretik azokat az embereket. Mi a válaszunk erre a kérdésre: miért megyünk oda? Arra gondolok, hány és hány okunk van, hogy ne menjünk?

Hány okunk van, hogy ne jöjjünk el istentiszteletre? Lehetséges, hogy körülnézel, meglátsz valakit és azt mondod: na, ez egy ok, hogy ne jöjjek még egyszer. Van egy okunk viszont, hogy azt mondjuk: igen, jövök és hallani akarom. Miért? Mert úgy szerette Isten e világot. Elmegyek evangelizálni, szolgálok valaki felé az Igével.

Az evangelizáció nem nagy varázslat, nem atomfizika, nem kell professzornak lenni hozzá, csak az kell hozzá, hogy igaz barátja legyek annak az embernek, aki elmondja neki az igazat Jézusról és erről a szeretetről. „Figyelj! Nem azért vagyok itt, hogy tetsszek neked, nem azért vagyok itt, hogy valami kellemes legyen, hanem azért vagyok itt, hogy valami nagyszerűt mondjak. Úgy szerette Isten e világot – és ebben te is benne vagy.”

„hogy az ő egyszülött Fiát adta” Gondoljunk bele, milyen karácsonyi ajándékot utáltunk kapni! Zokni. Utáltam zoknit, alsónadrágot,… kapni. Még ráadásul szépen be volt csomagolva! Ez a legnagyobb átverés. :-) Amikor megláttam, rettenetes csalódás volt, mert azt hittem, hogy holdjáró lesz a csomagban.

Erre gondoltam, hogy milyen ajándékot akarok adni, ha igazán szeretek. A válasz: „az ő egyszülött Fiát adta”. Az egyetlen Fiát adta. Nem olyat, amiből sok van, hanem az egyetlent, Aki olyan, mint Ő. Aki nem hasonlítható senkihez. Akiről azt mondja Ján 1:14-ben, hogy az Atya elsőszülöttje, telve dicsőséggel, kegyelemmel és igazsággal. Ján 1:18 a Fiú az, Aki ismeri Őt, Ő az egyetlen, Aki igazán tudott beszélni nekünk az Atyáról.

Azt akarom, ha szeretek, hogy az ajándékom a legjobb legyen. A legjobbat akarom adni. Nem valami vackot, nem valami olcsót, nem valamit reklámáron, hanem a legjobbat akarom adni. Isten így adott nekünk, mivel szeretett bennünket. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta. Az Egyetlent. Olyat, Akit nem lehet lemásolni. Olyat, Akihez nem lehet hasonlítani senkit. Ő az, Akiről azt mondja: tízezer közül is kitűnik. Senki nem hasonlítható Őhozzá. Ő az egyetlen, Aki ilyen.

Egy értelemben mire van szükségem? Csak erre. Annyi keserűségem van, annyi széthúzás van a szívemben. Nincs szükségem valaki másra, hogy széthúzzunk, nincs szükségem valaki másra, hogy megosztottak legyünk. Az én szívemben van elég megoszlás, van elég harag magamra, remények, elszúrt dolgok, aggodalom, félelem, küzdelem. A felismerés az, hogy „úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta.” Ő a legjobbat adta értem. Semmit nem tartott vissza tőlem.

Aztán ott van az ígéret. Ha Ő a Fiát nekünk adta, akkor hogyan ne adna Vele együtt mindent nekünk? Akkor hogyan tartana vissza valamit tőlünk? Ha annyira szerette ezt az egész világot – 2Kor 5:19 –, akkor hogyne adna nekünk mindent?

„az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne”  Ha bárki hisz Őbenne. Akárki. „A leggonoszabb bűnös?” Igen. „A legjobb ember?” Igen, ha hisz Őbenne. Nem azt mondja: ha hisz Őbenne és jó lesz. Nem azt mondja: ha hisz Őbenne és áldozatokat mutat be. Nem akkor, ha hisz Őbenne és sokat ad a felajánlásba. Hanem ha valaki hiszen ő benne. Ez az emberi szabad akaratról szól.

Ha valaki hisz ő benne – neked, a döntéseidnek súlya van. Nem csak ebben az életben. Persze, ebben az életben is: kivel kötöd össze az életed? Ki lesz a házastársad? Persze, számítani fog, de ezen túl, vannak örökkévaló súlyú döntéseid.  Isten azt mondja nekünk: „Figyelj, ez nem csak ennyi. Nem negyven év, nem hetven év, nem nyolcvan, száz év, hanem örökkön örökké jelentősége lesz.” Miért? Mert Isten nincs messze tőlünk.

Megvan ez a gondolat az emberekben, hogy Isten valahol bujkál, valahol el van bújva, és senki nem tudja, hogy hol van, ki Ő és mi Ő. Hogyan lehetne megtudni? „Őt nem is érdekli az egész. Őneki nem fontos.” Ez az egy vers mást mond: úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne. Ő annyira közel jött, Ő annyira törődött, hogy nem hazudhatjuk magunknak azt, hogy Istent nem érdekli a sorsunk.

Nem mondhatom azt, hogy Isten nem tett semmit értem. Mondhatom, de nem igaz. Mondhatom, de a történelem mutatja, hogy Jézus eljött, Jézus meghalt, Jézus közbeavatkozott, és itt van. „valaki hiszen ő benne”  Neked van felelősséged és a döntéseid jelentősek.

Nem terheket akarok rád tenni, amik agyonnyomnak, hanem olyasvalamiről beszélek, ami örömmel jár az életben. Vannak terhek, amiket ha felveszünk, az örömteli. Mindig ez a kép jut eszembe, amikor a fiatal pár odaér a közös otthonukhoz az esküvő napján, akkor az ifjú férj átviszi a küszöbön az ifjú feleségét. Amikor ezt tette, felvett egy terhet, de ez egy örömteli dolog. Erről beszélek, hogy Isten azt mondja nekünk: Én megengedem neked, hogy hatással légy az örökkévalóságra. Ez nem olyan teher, amitől görcsbe rándul a gyomrunk. Ez nem olyan teher, amitől rettegnem kéne, hanem olyan teher, ami örömöt hoz az életembe.

Ha jó ajándékot akarok adni, akkor az olyasmi lesz, amire szüksége van. Ez a nehéz egyensúly a zokni és a robot között a gyereknek. Szeretnék olyan ajándékot adni, amire szüksége van, a szeretet miatt. Isten így adott nekünk. Nem fölösleges dolgot adott, nem csecsebecsét a polcra, hanem olyat, amire szükségem van, Akire szükségem van mélyen. Szükségem van Jézus barátságára, szükségem van Isten közelségére, szükségem van a Szent Szellem személyességére. Szükségem van Őrá. Nem felesleges. Mély szükségem van Őrá. Mert

Ján 3:18 Aki hiszen ő benne, el nem kárhozik; aki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.

Szükségünk van Jézusra? Persze, nagyon is. Akik, hívők vagyunk, tudjuk. Ha nem vagy hívő, szükséged van Jézusra, bízz Őbenne! Ha hívő vagy, ha nap mint nap nem gyakorlod magad ebben, szeretnélek bátorítani, hogy nap mint nap járjunk ebben a hitben. Ez az egy vers elég, hogy tanuljunk erről. Azt mondja nekünk: nap mint nap szükséged van arra, minden döntésedben – amikor autót vezetsz, amikor felülsz a villamosra, amikor befizeted a számláidat, amikor bekapcsolod a TV-t, amikor zenét hallgatsz, amikor imádkozol, amikor vacsorázol – szükséged van Jézusra, hogy Ővele közösségben éld az életet.

„valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” Az egyik ajándék, ami általában rosszul sül el, az, amit az utolsó pillanatban veszel meg. Van, aki el szokta felejteni a születésnapokat, házassági évfordulókat. Istennek ez nem egy utolsó percben jött ötlete volt: „Jaj, valamit csinálni kéne! Ezek nagyon el vannak veszve. Nagyon nagy a bűn a világban! Most mi legyen?” Nem!

Jelenésekben azt olvassuk, hogy Jézus az a Bárány, Aki le lett ölve a világ alapjainak lefektetése előttől fogva. Mielőtt Isten beindította volna az időt, az előtt Isten eldöntötte, Jézus bevállalta, a Szent Szellem elfogadta, hogy ez így fog történni. Isten előre átgondolta, megfontolta, hogy mi lesz nekünk a legjobb. Tudta és azt mondta: megteszem ezt érted.

Igazán ez a gondolat, hogy egy ilyen vers – persze egy versről beszélek, de közben idézgetek a Bibliában sok helyről –, hogy Isten szeretete annyira elég nekem: tudni, hogy Isten szeret, tudni, hogy Ő annyira mellettem áll, tudni, hogy Ő a javamat akarja.

1Ján 3:1a  Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk!

Hány okom van összezavarodottnak lenni? Millió, de van egy jó okom arra, hogy egyszerű legyek, és egyenesen merjek gondolkodni. Hány okom van félni? Ezernyi, de van egy jó okom, hogy ne féljek, és az ez:

1Ján 4:10  Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért.

Ebben van az okom, hogy ne féljek. A szeretet jó ok. Hány okom van aggodalmaskodni? Hány okom van nem szolgálni? Hány okom van feladni a hitben járást? Nem tudom, lehet, hogy sok. Lehet, minden rendben van az életedben és nem érted, hogy miről beszélek. Akkor tedd el későbbre ezt az üzenetet, jól fog jönni. Ha sok okom van rá, akkor ez az egy felismerés: Isten annyira szeret engem, annyira mellettem áll.

Olvastam Polina – az egyik misszionáriusunk – hírlevelét Sepsiszentgyörgyről. Azt írja: március utolsó két hete különleges volt számomra. Elment a Palántás bábcsapattal iskolákba. Csak berendezéssel és fényképezéssel segített, nem volt része a darabban. Valaki elmondta a történetet egy illusztrációval, és az evangéliumot a gyerekeknek.

Azt írja: „Magamban arra gondoltam, hogy én ezt nem tudnám csinálni ennyi sok gyerek előtt, és tanárok is hallgatják. Ez után megkértek, hogy amikor a másik hölgy dolgozik, én menjek velük hirdetni az evangéliumot. Mivel kiderült, ha én nem csinálom, akkor senki nem fogja, ezért bevállaltam. Nagyon féltem, de a szeretet, amit Isten adott a szívembe a gyerekek felé, az nagyobb volt. Hétfőn két oviba mentünk, az egyik helyen kb. 100 ovisnak hirdettem az evangéliumot.”

Erre gondoltam: nagyon féltem, de a szeretet, amit Isten adott a szívembe, az nagyobb volt. Erről beszélek. Úgy szerette Isten e világot – minden bűne, minden gonoszsága ellenére, minden szégyellni való ellenére, minden távolság ellenére –, hogy az ő egyszülött Fiát adta – habár Ő pótolhatatlan, habár nincs senki olyan, mint Ő –, hogy valaki hiszen Ő benne – bármit tett, bármit csinált, bár hányszor ment Isten ellen –, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Hány okom van nem járni Istennel? Inkább ne számolgassuk! Van viszont egy jó okom, hogy járjak Ővele. Ő szeret engem és megmutatta nekem, a legdrágábbat adta nekem és mellettem áll. Kétségtelenül. Ámen.

Erre gondoltam, ha megfogunk egy üzenetet, mint ezt, vagy az előzőt, és elmélkedünk rajta, az keresztülvihet minket egy hónapon, egy éven, egy egész életen akár. Ebben szeretném bátorítani valamennyink szívét, hogy merjünk mélyre menni, forgatni a szívünkben az igazságot, nem megragadni a felszínen, hanem megtalálni azt, ami az igazi kincs az üzenetünkben. Ámen.